Sunyi szerelem (37.) Szótlanul, súlyosan

Egy fiatal felszolgáló nő (aki alaktalanságáról már ilyen fiatalon is híres) unottan csoszogott hozzám,

hogy a szőlőlevemet felszolgálja. Attól kellett tartani, hogy menet közben elalszik.

(Speciel nem így nézett ki.)

 

pincérnő

A bundámat magam köré kanyarítottam, így próbáltam a fűtés hiányát ellensúlyozni.

– Mondja, mindig ilyen hideg szokott lenni itt? – kérdeztem a pincérnőt kissé rideg éllel a hangomban.

 

– Tényleg hideg van? – kérdezte szinte ásítozva a pincérnő. Érdektelen, belülről felfüggesztett üveggolyó

szemei rám meredtek, mintha épp akkor pottyantam volna alá. – Én nem érzem.

 

– Határozottan hideg van –, dohogtam feleslegesen. Majd el kezdtem olvasgatni egy

lakásbiztosítási tananyagot, amiből két nap múlva vizsgáznom kellett. Ám a figyelmem

állandóan elkalandozott, és a percek irtózatos csigalassúsággal szuszakolták magukat előre.

Délben végül felhívtam Márkot, mégis mi újság? Meddig várjak? Nem vette fel a telefont,

ettől aztán rendesen letörtem. Pár perc múlva azonban visszahívott:

– Egy megbeszélésről jöttem ki. Ez nem volt bekalkulálva, nem szóltak előre. Azt sem

tudom, mikor lesz vége, de mihelyt befejeződik, megyek. Várjál türelemmel.

Ettől megnyugodtam, ám az idő irtózatosan lassan telt. Egy órakor telefonált: kb. egy óra

múlva már találkozhatunk. Na tessék – legalább két órát kellett tűkön ülnöm, de a légyott

nagyon fontos volt számomra. Nem fújtam volna le semmi pénzért sem, ha estig is kellett

volna spórolnom rá.

Végre jött a telefon, hogy már otthon vár engem. Természetesen nem találtam a házuk

kapuját, pedig előtte rohangásztam fel-le legalább kétszer. Aztán nagy nehezen megtaláltam,

de akkor meg azt nem tudtam, hányas gombot kell megnyomnom. Pont úgy jártam, mint

gyerekkoromban a tyúkok, amikor csongrádi nagyapám valamilyen meggondolásból pár

centivel arrébb tette a létrát, s a zajongó szárnyasok nem találták a létrát, hogy az esti

nyugodalmukat megkezdhessék. Végül kijött elém Márk, és bevezetett a kéglibe, akár egy

vakvezető kutya.

vakvezető kutya

Már kellemes meleg volt a lakásban, ami most igen jól esett, a vendéglő nyomorúságos

jégverme után. Még alig vettem le bundámat és még ki sem tudtam nyitni a számat, hogy

elpanaszoljam a várakozás viszontagságait, amikor a férfi szorosan átölelt – szokásához híven szótlanul, súlyosan.

 

Márknak fárasztóak voltak a napjai s ráadásul péntek este, szombatra virradóan a barátjával

iddogáltak. Tehát kellően „kipihent” volt őkelme.

Bevonultunk kedvenc szobámba, ahol így szóltam, amikor már mind a ketten anyaszült

meztelenek voltunk:

– Játsszuk azt, hogy egy pénzérmét feldobva eldöntjük, ki kedveskedik a másiknak először úgy, hogy

kb. öt percig az inaktívnak nem is szabad megmozdulnia, míg partnerének az a feladata,

hogy örömöket szerezzen a másiknak. Majd cserélünk szerepet.

Azonban láttam a másikon, hogy javaslatom nem nyert tetszést nála. Fáradt volt Márk kétségtelenül. Ez

a szerelmeskedés aktivitásában is megmutatkozott.

Miközben pihentünk egymás mellett – hirtelen fel akartam állni azzal a jelszóval, hogy mobilomat

lekapcsoljam. „Megőrülnék, ha közben megszólalna”, ám a férfi visszatartott, és azt mondta: „Nem engedlek el.” Így maradtam. Márk egy puha takaróval beterített, és az általa gondosan bebugyolált testemre félig rá

telepedve úgy, anyaszült meztelenül elnyomta az

édes álom.

Csendben maradtam, élveztem, hogy a másik teljes nyugalomban, bizalommal irántam fekszik mellettem

– félig rajtam. Reméltem, pihentető álomban részesül. Közelről figyeltem karakteres arcvonásait,

kedves arc redőit. Ez is élményszámban ment, ernyedt teste mellettem feküdt. Ennél közelebb már nem

lehetett hozzám. Minden percét kiélveztem. Nem is 

tudom, mennyi idő telhetett el így  – talán tíz perc, fél óra… Nagyon finoman, csak a magam szórakoztatására el kezdtem simogatni a hátát, a

nyakát épphogy csak az ujj-begyeimmel. Annyira

szerettem hozzá érni testéhez. Nem akartam tőle semmit, csak lágyan megérinteni. Érdekes

módon az arcát kikerültem kezemmel, mert úgy gondoltam, hogy az a mozdulatsor túl nagy szerelmi vallomás lenne. És kiadnám magamat teljesen. (Milyen nyakatekert gondolkodásra vall!)

– Ha nem lett volna az ultimátumszerű üzeneted, hogy szeretkezzünk, ugye tudod, hogy nem feküdnénk itt

egymás mellett? – kérdeztem komolyan.

– Nem hiszem.

Ekkor már felkeltem fekvő helyzetemből és csókolgattam a másik hátát, ahol értem, és pár

perc múlva együtt „pattantunk fel a szerelem vágtató lovára”.

Szó nélkül öltözködtünk. Legalább három órát töltöttünk együtt legnagyobb egyetértésben.

Nem hangzott el egy rossz mondat sem. Elkísértem Márkot a kocsijához, beültem melléje,

közben morgolódtam:

– Nem vagyok én béna, hogy a kocsimhoz kelljen szállítani engem. –

Megálltunk, az autómhoz közel. Kértem búcsú-puszit, meg is kaptam, de ez egy szimpla puszi volt: a két

száj összeért.

– Nem ilyet – mondtam -, és az arcához hajoltam közel, és egy édes, szemlehunyós

csókot adtam. – Igen, ilyet akartam – nyugtáztam. – Már most hiányzol – szálltam ki a

kocsijából. Ő még megsimogatta a megmozduló hátamat, és azt mondta:

– Legközelebb majd úgy találkozunk, amikor kipihent leszek.

Nem válaszoltam semmit, csak magamban helyeseltem.

A folytatás nem marad el…

A beköszöntőt itt olvashatjátok el! 

Szex és szerelem 

(Ezt az anyagot akkor írtam, amikor majdnem úgy nézett ki – ez az állapot tartott pár hónapig, amikor úgy gondoltam, meghajlok más szempontoknak, és abba hagyom a közlését. Ám megráztam magam…)

Az 1. részt itt olvashatjátok el!

A 2. részt itt olvashatjátok el!

A 3. részt itt olvashatjátok el! 

A 4. részt itt olvashatjátok el!

Az 5. részt itt olvashatjátok el!

A 6. részt itt olvashatjátok el!

A 7. részt itt olvashatod el!

A 8. részt itt olvashatod el!

A 9. részt itt olvashatod el!

A 10. részt itt olvashatod el!

A 11. részt itt olvashatod el!

A 12. részt itt olvashatod el!

A 13. részt itt olvashatod el!

A 14. részt itt olvashatod el!

A 15. részt itt olvashatod el! 

A 16. részt itt olvashatod el!

A 17. részt itt olvashatod el!

A 18. részt itt olvashatod el!

A 19. részt itt olvashatod el!

A 20. részt itt olvashatod el!

A 21. részt itt olvashatod el!

A 22. részt itt olvashatod el!

 A 23. részt itt olvashatod el!

A 24. részt itt olvashatod el!
A
 25. részt itt olvashatod el!
A
 26. részt itt olvashatod el!
A 27. részt itt olvashatod el!
A
 28. részt itt olvashatod el!

 A 29. részt itt olvashatod el!

 A 30. részt itt olvashatod el!

A 31. részt itt olvashatod el!

 A 32. részt itt olvashatod el!

A 33. részt itt olvashatod el!

A 34. részt itt olvashatod el! 

35. részt itt olvashatod el Mi történik valójában? 

36. részt itt olvashatod el Valami nem stimmel

én csak a szám és a szemem

 Aki igényt tart a további blogjaimra, figyeljen egy kicsit jobban, mert a blogom linkje megváltozott

az alábbira,

tehát nem a régi “csatornán” érkeznek elmés, magvas, meg nem ismételhető okfejtéseim. Legyetek TI IS RÉSEN! Ez nemcsak a férfiakra értem!

 

Cikkajánló

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük