Mindenkinek vannak gyenge pontjai Nekem a hétfő és a fejem. Többre nem futja ebben a blogban, mert akkor arról már regényt kéne írnom. (Imádok összekavarni
Év: 2015
Csak kellően felfokozott állapotban lehet ilyen verset írni, amikor a aszfalt megolvad a tűsarkú cipőnk alatt.
Na, gyerekek, rügyfakadás ide, rügyfakadás oda, jól megkevertelek benneteket a beköszöntő képpel, hiszen nem is Ráckevén készült, hanem Londonban, de ahogy kutakottam a fotóim között,
Inkább dorombolj a fejem tetején hajnalban, Tüncike! Csak gyógyulj meg! Ma este elvittük Tüncikét, a világ legrondább és leg-habzsolhápabb macskáját a ráckevei doktornőhöz, dr.Gábor Edinához.
Jajj de lírai is tudok lenni! A tavaszt érző, turbékoló gerlék még szorosabban ülnek egymás mellett a fenyőfa ágán kint, a kertben.
Ez egy régi, 2015. márciusi anyagok egyike, de nem von le értékéből: a hivatal mindig hivatal marad. Nem tud kibújni a bőréből!
Soha nem fogsz emlékezni arra az érzésre, amikor a füledben dobogott a szíved, mert megtetted. Igaz, kinyílt a föld alattad, beomlott az ég feletted. De megtetted! Nyűszítettek a vadnyulak üregükben, de Te megtetted.
NET(T) gondolatok Tudjátok, úgy le tudok néha hangolódni a tengeri malacoktól, akikkel találkozom a neten vagy személyesen. A múltkor is az egyik közösségi csoportban olyan
Péntek 13. Nem tudom, most valahogy nagy dolgot csináltam belőle. Már előtte való este készültem rá lelkileg. Végül is eléggé jól megúsztam. Nem esett rám
Nem gyakran szoktam mosdó kagylót vásárolni. Pontosítok: soha. Úgy látszik, ütött a mosdókagyló órája.