Ez a blog egy kicsit vegyes felvágott lesz, mint maga az élet sem homogén. Egy azon nap kaphatunk hideget és meleget.
Minden anyának a legfőbb „terméke” a gyermeke, még akkor is ha az a „gyermek” már 35. évében jár és olyan rondán tud beszélni mindenféle lelkiismeret-furdalás nélkül, mintha ez lenne a legtermészetesebb dolog a világon.
Daninak a felesége, Krisztina viszont több ezer kilométer távolságból próbálja hites férjét valahogy rövid pórázon tartani, amiért igazából nem irigyelem. Mert ez olyan, mintha a bolhákat szeretné beterelni egy zsákba.
Erről természetesen készült egy videó, de a Youtube lenyelte ezt is több száz társával.
Tényleg rendes gyerekem van. Miközben valamelyik nap szinte csak azzal foglalkoztunk, jártuk London utcáit, az üzleteket, bevásárló központokat, hogy cipőket és kabátokat vegyünk Daninak, közben én is csak körbe néztem. Még szép, hogy láttam magamnak klassz cipőket. Daninak innen, az interneten köszönöm meg nagylelkűségét. (Azóta is boldogan használom a két, klassz edző cipőt, és egy belebújós bőrcipőt. Ma 2018.01.26.)
A minap hallottam egy klassz számot a rádióban vezetés közben, majd kiugrottam vezetés közben, annyira tetszett. Viszont a videója meg sem közelíti szerintem magának, a zenének:
Amikor elolvastam ezt a blogot, kicsit úgy éreztem, mint aminek se füle, se farka. Aztán rájöttem: miért is akarunk mindig annyira fantasztikusak lenni, és a darázs derekú – persze abban van egy kis csibész fotós trükk is -, hatalmas keblű nőkhöz hasonlítani magunkat? Ah, teljesen felesleges!
Eldugott gyöngyszemek
2. (ÚJ helyre költözik a blogom)
3. (Amikor a hóhért akasztják!)
5. (Szerelmes történet: Sunyi szerelem)
12. Kutya-futtában
A Facebook-on itt veheted fel velem a kapcsolatot!
És ha barangolni akarsz blogom lankáin,
VÁLTOZIK A blog HELYSZÍNe,
Az új LINK A NAPOKBAN VÁLTOZIK MEG ERRE:
https://simonmara.com
(Egy kissé lusta vagyok a haladás útján tovább mennem. Nehéz az embernek a komfort zónáját elhagynia. Hallottatok már ilyesmiről? Pedig nem ártana csipkednem magamat!)
