Egyszer majd megkérdezem valamelyik ráckevei „őslakóst”, miért hívják Pokolhegynek egy bizonyos területét Ráckevének. Belső őrültségemtől hajtva tavaly év őszén
Ma reggel, 2014. december 21-én, vasárnap reggel futni mentünk a kutyákkal. Szokásos menet, a kutyák össze-vissza, le-fel a gáton, én meg csak ügettem. A szél i
Ez még az ős időkből való, amikor még fogalmam sem volt, milyen formában öntöm a nyakatokba a gondolataimat, érzéseimet, sztorijaimat. Ám – ahogy már lenni szokott – szép, lassan kialakult.
Sok nagyszerű dolog van az életben, talán az egyik legkiemelkedőbb ezek közül a repülés. Emlékszem, tavaly mikor először mentem komoly repülőgéppel, és megkérde
Milyen örömmel tudjuk a másikat lenyomni és ráadásul még ott is tartani. Pedig ha jobban meggondolnátok, ez mivel jár, akkor nem gyakorolnátok annyira!
Milyen sokáig azt hittem, hogy a borostyán szuper kis növény, mert télen-nyáron zöld. Amikor a többi növény elveszti lombozatát, a borostyán töretlenül hivalkod
Gyerekek! A tánctól mindig kifekszem, nyüszítek a boldogságtól, mint szőrmók Popi kutyám, akinek a gombszemei úgy csillognak a sűrű, loncsos szőrzete alól, ha megvakargatjuk a hasa alját.
A zene a szenvedély művészete, hogy mit művel ez a két krapek ez alatt a pár prec alatt! Jó reggelt, Bébikéim!
Zene nélkül csak zombikként támolyognánk a nagy
Kutyaharapás – ahányszor csak akarod!
Egyik kedves ismerősöm, László Andra, akit apró pólyásbaba kora óta ismerem, elpanaszolta a Facebook-on, hogy megharapta egy kutya.
A budafoki vasútállomás peronján a magyar valóság töményen érzékelhető: pad egy szál sem, illetve ha mégis, akkor azoknak csak a fém váza…
