Még mielőtt nyakig merülnénk az utazás rejtelmeibe, felhívom az új olvasóim figyelmét arra, hogy blogjaim nem törekednek teljességre, nem is úti kalauzok. Írásaim inkább érzések
Eszembe jutott ez a kis szösszenet-gyűjtemény, ahol apró kis forgácsötleteket „zenésítettem meg”. Épp ideje, hogy boldogítsalak benneteket ezzel:
Hová, hová, szép kislány? Csak nem az Földközi-tengeren szeli a habokat a világ legnagyobb tengerjáró (chruse) hajójával?
Ez a vérpezsdítő kis blog erőt ad ahhoz, hogy a holnapi útra végre becsomagoljak. Indulás Barcelonába!
Melyik a leghálásabb, legigénytelen zöldség, amely nem kér semmit, nem kell pátyolgatni, mégis üde színfolt a tányéron.
Lehet, hogy nem pont így kellet volna eljárnom ez esetben, de elfogyott a cérnám. Elöntött a nagy magányos keserűség! És azt gondoltam magamban, miközben a szemetet fújta szembe a szél, nem addig a’
A tinédzsereknek nem könnyű az életük, mert szembesülniük kell a játékszabályokkal. Meg kell érezniük azt a nagy harci feladatot, hogy felfedezzék saját lehetőségeiket, és azokat kiaknázzák. Ezt akkor is megtegyék, amikor a többség ellenük van.
Ha szeretem a rendet, akkor mégis miért nincs magam körül rend és tisztaság, ha egyedül vagyok otthon? Ezt nektek kell kitalálnotok – ugyanis már én rájöttem…
„Nehéz szülés” volt ez a blog. Napokig le volt vágva majdnem a fele. Na, remélem, ezt is megoldottnak nyilváníthatom!
Piszkos adósságomból némileg törlesztettem, ám sokkal tartozom nektek és természetesen magam felé is. Ez a kis kirándulás a LONDON Pass egyik hatalmas ékszerköve volt.