A világ legnagyobb tengerjáró hajójával (6.) Pompeii, a szurok fekete álom városa

 

(Mint mindig, most is úgy tudjátok megnézni a fotókat jobban, ha ráklikkeltek, és akkor már részleteiben is megskubizhatjátok azokat.)

Nápolyt szerintem nem lehet megismerni egy nap alatt – bár más várost sem -, főleg ha az ember még félti az egészségét, és nem mer hétmérföldes léptekkel közlekedni, ahogy szokta.

Milyen boldog voltam, mikor csütörtökön reggel ragyogó napsütésben megláttam Nápolyt a 16. szintről. Egyszerűen elaléltam a gyönyörűségtől. Azt a pár angol szót is elfelejtettem a nagy izgalomtól:

Ám még így, óvatoskodva is érzékeltem az olasz temperamentumot, a közvetlenséget, hogy a nők szeretik a fekete ruhákat. Én ugyan túlzásnak tartottam, hogy a sötét barna bőrű, fekete hajú, fekete szemű fiatal nő fekete ruhát vesz fel.

fekete ruha

Viszont tudom, hogy szívesen visszamennék oda, de nem nyáron, mert ebben az időszakban akkora tolongás lehet, ráadásul az éghajlati adottság miatt egy hatalmas katlanhoz hasonlíthat a város.  

Pár jellegzetes kép felskiccelve

Nápoly Castl

A rend őrei itt is jelen vannak:

Nápoly katonák

A kedvenc, elmaradhatatlan kiterített ruhák:

Nápolyi ház

Főleg a fiatalok tudnak angolul, de az én korosztályom csak a saját nyelvükön, viszont kézzel-lábbal is meg próbálják elmagyarázni, ha valamit kérdezünk tőlük.

Nápolytól csak kőhajításnyira, 25 km távolságban található Pompeii, Dani javaslatára ezt az ősi lelőhelyet vettük célba. Ám nem gondoltam volna, hogy egész nap el lehet bolyongani ebben a 662 684 m2 területű feltárásban, mely még mindig ad feladatot a régészeknek. (Ráadásul a legértékesebb darabokat egy múzeumban őrzik. Hümmm!)

Inkább csak megjegyzem, hogy rengeteg olyan házat láttam a metró ablakából oda felé menet – a metro jobbára a föld felszínén közlekedett -, hogy a virágtartókban nem voltak virágok, pedig tavasz lévén, már itthon is javában gyönyörködhetünk szebbnél szebb növényekben. Ez pedig nem jó jel, hiszen ahol napi megélhetési problémák jellemzik a hétköznapi életet, valóban nem törődnek a virágok beszerzésével, ápolásával. A lakósság egy része örül, ha lyuk van a fenekén. (Eddig még a legvirágosabb kedvű városnak London bizonyult. Ott még télen is gyönyörű virágokat lehet látni elég sok helyen az utcákon, kertekben.)

Wikipédia : A Vezúv kitörése

“…79augusztus 24-én[8] a Vezúv kráterét évezredekig elzáró lávadugó váratlanul, iszonyú erővel dobódott ki Campania derült egére. A tűzhányó kilométernyi magasságba lövellte a kőtörmeléket, és fülsiketítő égzengés kíséretében felrobbant a hegy csúcsa. Az eget elsötétítette a vulkáni hamuból képződött sötét felhő, amely azután három napig gomolygott a katasztrófa színhelye fölött. Pompeiit 7–8 méter vastag hamuréteg fedte be, s a borsószemnyitől a mogyorónagyságig terjedő kövek szüntelenül hulló zápora temette el.[9][10]

Ezen a napon rossz ómenként pont Vulcanalia volt, Vulcanus ünnepe. A kitörésről ifjabb Plinius (akinek nagybátyja, idősebb Plinius a misenumi flotta parancsnoka volt a kitörés pillanatában és aki a mentési munkálatok során vesztette életét) részletesen beszámolt Tacitus római történetíróhoz írt levelében, így ez a legjobban dokumentált kitörés az ókorból.[9][10]

rómaiak tudták ugyan, hogy a Vezúv vulkán, de kialudtnak vélték. Mint ahogyan az Plinius leveléből is kitűnik, Misenum lakosai látták ugyan a kitörés során feltörő felhőt, de nem tudták beazonosítani, melyik hegyből származik. Ez is azt mutatja, hogy a Vezúv nem ártalmas vulkánként élt a köztudatban.[9][10]…”

Én tudom, hogy sok embert egy kissé megbotránkoztatok azzal a kijelentésemmel, hogy engem hihetetlenül fárasztott a számomra jobbára hasonló épület maradványok közötti bolyongás. Ha valaki kitartóan kocog, vonszolja magát az egyenőtlen talajra szabálytalan kövekből kirakott utakon, tök leamortizálja a bokáját (is).

Természetesen a történelem érdeklődésű emberek mekkája Pompeii, amelynek a lakósságának bizony nem volt szerencséje a Vezúvval, mert rengetegen vesztették életüket a vulkánkitörésből származó láva- és kőzet-leomlások miatt. Itt viszont közzé adok pár optimistább fotót, amitől kedve támad az olvasónak – ki ismeri ki a másikat? -, hogy túristaként szemügyre vegye a terepet:

Pompei ásatás

Kövek és kövek, amerre a szem ellátott:

Pompei Dani

A vakító nap elől egy kicsit elbújtam:

Pompei én vidám

Tehetősebb pompeii-i polgár háza:

Pompei tehetős háza

Üzemelő ivókút mögöttem és még én is üzemképesnek bizonyultam, mert nem tudtam, hogy még csak ez után jön a java gyűrődés:

Pompei mögöttem ivó kút

Pompei kő kő hátán

 Pompei Khorintoszi oszlop

Pompeii áldozatait betemette a vulkáni hamu, maradványaik üreget képeztek benne, amelyek gipsszel kiöntve, szemléletesen mutatják az emberek utolsó pillanatait:

Pompei tetem

Ez a  kép csak azért érdekes, mert ezen lehet látni, hogy a Vezúv valóban nincs messze a várostól. Pompeii lakói nem gondolták volna, hogy a Vezúv ki fog törni, és ekkora pusztítást fog végrehajtani:

Pompei Vezuv

Amfiteátrum, az ókori római építészeti stílusnak megfelelően:

pompei amfiteátrum

Miután végig verekedtük magunkat a vakító fényözönben Pompeii hepe-hupás, köves útjain, a következő blogomban – ígérem – kipihenjük fáradalmainkat. Kikapcsolódunk, szórakozunk és töménytelen mennyiségben relaxálunk…

 

Ha kíváncsi vagy, hogy mi történik velem, a Hableánnyal, az elkövetkező napokban, ne tévessz

szem elől most sem.

A legnagyobb tengerjáró hajóval 

(1.) Hol van az útlevelem? 

(2.) Ez már döfi! 

(3.) Mosom kezeim!

(4.) Marseille lábainál avagy ne harcolj, hogy győzz! 

(5.) Nemcsak az ember tud dohogni!

(6.) Pompeii, a szurok fekete álom városa 

(7.) Jakuzzi a tengerre néz 

(8.) Stan & Pan – hajó formájában

Meleg szívvel ajánlom úti élményeim morzsáit azoknak, akik még nem olvastak London, Las Vegas és a Fülöp Szigetek világából szerzett felejthetetlen tapasztalataimról:

Fülöp Szigeteki esküvő 

Londoni tévelygések (73.) London Pass (12.) Windsori kastély 

Viva, Las Vegas (8.) Utórezgés

habos felső plusz kalap

Ha barangolni akarsz a blogom lankáin, megteheted!

INSTAGRAM: simonmara54

(melyet ritkán látogatok)

Cikkajánló

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük