Ennyit még nem „tököltem” a beköszöntő fotóval. Amit láttok, már legalább a harmadik vagy talán már a negyedik. Mindegyik valamiért jó lett volna, de végül is itt a hajóval közös portrét láthattok, tehát lemondok (az egyébként valós) nagyságomról – a hajó javára.
Igen, ennek a hajónak a javára, mely sok csodálkozás és öröm forrása.
A hatalmas, nagy kékségben ott látható ez a hatalmas hajó! A Simphony of Seas nevezetű bazi nagy hajót egy új hídról vettem fel Barcelonában, hat napos hajókázás után. A hídról, magáról készítettem kettőt, ám csak egyet közlök belőlük:
Ebből a szögből (a hídról) úgy tűnik, mintha a hajó egy behemót épület lenne, pedig Barcelona kikötőjében rostokol éppen a világ legnagyobb személyszállítója:
Amikor végig nézegettem a fotókat, videókat, rájöttem – mint mindig -, kell egy olyan befejező (levezető) blog, amikor már minden lecsendesül bennem, és még az utolsó morzsákat is besöpröm a tenyerembe.
Meg kell megint említenem, ami – azt hiszem – nem mellékes, hogy ezeket a szuper utakat fiamnak köszönhetem. Hát, igen, ez a Dani nem piskóta!
A reggelek mindig várakozás-teljesek voltak számomra, színesek, még akkor is, amikor a hátfájásommal voltam elfoglalva:
Mint tudjátok, a kiindulási és az érkezési pont is Barcelona volt, ám igazából sosem volt alkalmam belemerülni a város részleteibe, átvenni hangulatát, mert vagy éppen jöttünk a repülőtérről, vagy mentünk oda felé, és húztuk magunk után böröndünket, mint a meztelen csiga a nem létező házát. Amikor elhagytuk a hajót, és igyekeztünk a repülőtérre, ezt a fotót gyűjtöttem be:
Stan és Pan a vízen, ez is egyik kedvenc fotóm:
Engem mindig elbűvöltek a színek. Biztos meséltem, de most is elmondom, anno – 60-as, 70-es években – messze nem voltunk elhalmozva emocionális dolgokkal, mütyürökkel, egyszerűen semmivel sem. Ebből következően mikor találtam az utcán egy színes üveg gyöngyöt, azt úgy nézegettem, őriztem, mintha valami drága kő lenne. Színeket és meséket láttam benne, elvarázsolt. Ezt érzem, ha színek halmaza vesz körül, amelyek megvédenek a rossz szellemektől. Na, itt helyben voltam:
Ugyanez az a magával söprő érzés kerített hatalmába, amikor megláttam a japán hölgyeket az európai szemnek szokatlan szerkókban. Azok az anyagok! Legszívesebben egészen közelről, alaposabban is megvizsgáltam volna azokat. Persze nem vagyok elégedetlen így sem!
Ugyanabból a témából két képet is feltettem. Miért? Mert mind a kettőnél a háttér legalább olyan fontos, mint maga, a téma. Egy kis mini golfozás a hajó 17. emeletén:
A hajó jósdájában megtudtam, hogy jövő hónapban egy újabb, tengeren túli útra indulok. Egy „porfészekbe”…
De nem ezen a lovon fogok elporoszkálni oda. Még az a szerencse:
A legnagyobb tengerjáró hajóval
(4.) Marseille lábainál avagy ne harcolj, hogy győzz!
(5.) Nemcsak az ember tud dohogni!
(6.) Pompeii, a szurok fekete álom városa
(8.) Stan & Pan – hajó formájában
Meleg szívvel ajánlom úti élményeim morzsáit azoknak, akik még nem olvastak London, Las Vegas és a Fülöp Szigetek világából szerzett felejthetetlen tapasztalataimról:
Londoni tévelygések (73.) London Pass (12.) Windsori kastély
Viva, Las Vegas (8.) Utórezgés
As I website possessor I believe the content material here is rattling fantastic , appreciate it for your efforts. You should keep it up forever! Best of luck.
Thank you! Best regards Mara Simon
Hello There. I found your blog using msn. This is a really well written article. I’ll be sure to bookmark it and come back to read more of your useful information. Thanks for the post. I will definitely comeback.