Nem egszerűbb, ha közöljük a másikkal, mi is az ábra? Nem, egyeseknek nem szabad semmit sem mondani, mert megsértődnek.
Szeretjük a sunyi embereket? Nem! Főleg akkor nem, ha bennünket akarnak becserkészni!
És valóban, lassan bekúszik az éjszaka a tudatunkba, a csontjainkba. A mozdulatiank zombisodnak, lelassulunk, s lassan, lassan elalszunk.
Ma eszelősen elégedetlen hangulatban nyitottam ki a szemem. Már félálomban is szigorúan hülyeségek jutottak eszembe. Talán Tünci váltotta ki belőlem…
A házi tündért nem rólam mintázzák, pedig ha megemberelném magam, akkor akár az is lehetnék. Nem akarok azonban azzá válni! Sajnálom rá az időt!
Az ominózus 100. blog – a többihez hasonlóan – nemcsak édesből, de savanyúból és sósból is áll. Győződjetek meg erről!
Valóban mindennek eljön a maga ideje, csak kérdés, mikor. És akkor egyszer csak elvesztjük a türelmünket. És pont akkor nem kéne…
Mi összefüggés van a kínai, digitális óra és a Happy birthday to you című nóta között? Ugye, milyen izgalmas téma! Ne fogjátok vissza kíváncsiságotokat!
A zsarnoki emberi természet nem hal ki. A múlt századból ránk maradt férfiak zöme nem fog másképpen viselkedni feleségével, hiszen ezt látta apjától gyerekkorában. Persze kivétel mindig akad.
Ez maga az élet. Semmi kendőzés, semmi finomkodás. Akármennyire furcsa, a másik ember nem tud a mi fejünkkel gondolkodni, a mi szívünkkel érezni, de fordítva is igen nehéz, akármennyire próbáljuk a másik mokaszinját hordani – legalább gondolatban.
