Igazából jókat derülök és bosszankodom, amikor az első szárnypróbálgatásaimat böngészem végig. Mentségemül csak annyit, hogy akkor még gőzöm sem volt, mi lesz az egészből. Vígaszul: mára már kiforrott bennem ez a „műfaj”.
Kategória: sorozatok
Már késő délután volt (2015. 07. 22.), amikor berregő, erőszakos rotyogó hangokat hallató, pöfögő, dörgő motorok kezdtek el száguldozni az ablakunk alatt. Szerintetek én csak
Nyugodjatok meg, a rendőrség éjjel-nappal dolgozik. Még itt, Londonban is!
Hogy vagy? Köszönöm szépen, jól! Mivel többen kérdezitek, így egyszerűbb dolgom van, ha nagy dobra verem. Szombat délután – mivel Daniék nem értek rá velem
Graffiti Mivel eleve színekben, formákban, hangulatokban, érzékszerveim teljes, ötös sebességre kapcsolásával tudok csak létezni, a londoni falak festészete (GRAFFITI) eleve vonzást gyakorol rám. (Pont úgy,
Ismeritek a kakaós fonott kalácsot? Nem? Igazából én sem, de az olyan lehet, ha tényleg nem a fantáziám szülötte, hogy az egyik fonata világos, a
Péntek esti láz! A beköszöntő képen egy belvárosi bank bejáratát láthatjuk. És innen mindenki menekül hévégézni, mint ahogy az összes többi puccos munkahelyről is. Amikor
Bekövetkezett, amitől mindig is féltem. Hiába, na, az ember bevonzza, amin agyal. Ezt tudjuk. Ám miképpen lehetséges, hogy csak a negatív dolgok esetében igaz
Az Álom Manót (az egyik kedvencemet Cuki Mukikának hívják) érdemes állandósítani, barátként kezelni, hiszen minden este meglátogat minket, csak valakihez kegyesebb. Van, akit meg jól
Nekem minden utazásom – általában – egy kész rémálom. Ez ugyan a tavalyiról szól (is), de a mostani december 29-i hazautazásom dettó ugyanez volt.
