Én is jófej vagyok! Ilyen gutaütő hőségben a fogpótlás „örömeit” ecsetelem nektek. (Ahogy írok, a laptopom billentyűi szinte okádják a meleget.)
Szerző: simonmara
Megszülettem, és ez elég ok volt arra, hogy kíváncsi legyek másokra, a világra, mely körül vesz. Ennek a túlfűtött kíváncsiságnak "köszönhetem" az összes kalandomat, melyeket papírra vetettem - mások és jó magam szórakoztatására. Sajnos sok eltűnt valamerre, mint a vadlovak a messzeségbe.
Vége az iskolának, és ilyenkor a gyerekekkel együtt lehet dobbantani, világgá menni, nyaralni. Aki pedig ezt nem teheti meg, itt nyújtom segítő jobb és bal kezem ezzel a bloggal!
Nem rossz, ha az ember előre tud tervezni, és ahhoz irányítja lépteit. Ám, ha valaki áthúzza számításait, jajj, nekünk!!!
Néha szembe találkozunk az igazsággal, és ez időről időre felbukkan a legváratlanabb pillanatban. Igazságainkat nem válogathatjuk meg!
Új megközelítés az ínysorvadást illetően. Vajon van-e köze az ínysorvadásnak a stoppoláshoz? Vagy: aki tud stoppolni zoknit, az könnyebben megkapja az ínysorvadást?
Az életben mindig ott húzódik a kettősség: mert ha csak arra törekszünk, hogy szabadok legyünk, mint a sziklákon ugráló zerge, megtehetjük, hiszen minden csak választás kérdése…
Bár eddig is hétágra sütött a nap, de nem tudtam élvezni… Hiába, ha valaki nem egészséges, semmi nem az igazi… (El ne kiabáljam, a blogom is hibátlanul működik!)
Mostanában mélyértelműen hallgatok. Mélyeket, hosszan. Ennek az oka pedig az, hogy valami foglalkoztat, mely bennem munkál…
Az Álom Manók nem változnak, az érzések sem változnak bennünk alapjáraton, csak valaki letagadja a létezésüket.
Érdekes dolog, minél inkább szabadulni akarok a munkától, az annál inkább ragaszkodik hozzám. Mint a kullancs belém ragad, és állandóan azt veszem észre: egyik munkából ki, a másikba be…