Ha mások szempontja szerint is meg próbáljuk megfejteni a történéseket, elérjük saját magunkat, és végre kezet foghatunk magunkkal…
Szerző: simonmara
Megszülettem, és ez elég ok volt arra, hogy kíváncsi legyek másokra, a világra, mely körül vesz. Ennek a túlfűtött kíváncsiságnak "köszönhetem" az összes kalandomat, melyeket papírra vetettem - mások és jó magam szórakoztatására. Sajnos sok eltűnt valamerre, mint a vadlovak a messzeségbe.
Kerek számhoz, az 50. blogomhoz érkeztem az egyik kedvencemnél, Simonék félrebeszélnek sorozatomban. Ígérem, nem hagyom abba…
Kedvenc sorozatom 60. gyöngyszeméhez érkeztem. Egyet szusszanok ebben a nagy kánikulában!
Én is jófej vagyok! Ilyen gutaütő hőségben a fogpótlás „örömeit” ecsetelem nektek. (Ahogy írok, a laptopom billentyűi szinte okádják a meleget.)
Vége az iskolának, és ilyenkor a gyerekekkel együtt lehet dobbantani, világgá menni, nyaralni. Aki pedig ezt nem teheti meg, itt nyújtom segítő jobb és bal kezem ezzel a bloggal!
Nem rossz, ha az ember előre tud tervezni, és ahhoz irányítja lépteit. Ám, ha valaki áthúzza számításait, jajj, nekünk!!!
Néha szembe találkozunk az igazsággal, és ez időről időre felbukkan a legváratlanabb pillanatban. Igazságainkat nem válogathatjuk meg!
Új megközelítés az ínysorvadást illetően. Vajon van-e köze az ínysorvadásnak a stoppoláshoz? Vagy: aki tud stoppolni zoknit, az könnyebben megkapja az ínysorvadást?
Az életben mindig ott húzódik a kettősség: mert ha csak arra törekszünk, hogy szabadok legyünk, mint a sziklákon ugráló zerge, megtehetjük, hiszen minden csak választás kérdése…
Bár eddig is hétágra sütött a nap, de nem tudtam élvezni… Hiába, ha valaki nem egészséges, semmi nem az igazi… (El ne kiabáljam, a blogom is hibátlanul működik!)
