Ma reggel, 2014. december 21-én, vasárnap reggel futni mentünk a kutyákkal. Szokásos menet, a kutyák össze-vissza, le-fel a gáton, én meg csak ügettem. A szél irtóra rákapcsolt, esküszöm minden nedvet kifújt belőlem. Nem érdekelt azonban egy percig sem.
És közben – már csak félúton vettem észre -, csatlakozott hozzánk a szomszéd kutyája, Dönci. Csoda helyes, barátságos eb. Úgy érezte, neki a gáton a helye. Velünk.
Csak nem????
Tegnap este szörnyű dologra jöttem rá. Csak úgy kíváncsiságból felálltam a mérlegre, és mit látok? Nem hittem a szememnek: 63 kg vagyok. Ennyi, talán még életemben nem voltam.
És az ünnepi, vég nélküli, folyamatos csipegetések még csak most jönnek! Még bele gondolni sem jó!
Persze, tudom, miért van. Az elmúlt hónapokban változtattam a szokásrendszeremen, és amikor máskor már rég lefeküdtem, én tovább internetezek. Igen ám, de minden alkalommal megéhezek, tehát – pontosan lefekvés előtt nem sokkal – eszem. Aztán, mint aki jól végezte dolgát, lefekszem. Ugyanis korgó gyomorral képtelenség elaludni!
Ez bosszulta meg magát a felesleges kilókban. Jó, ma reggel 62 voltam, rendben. Ám akkor is 5 kilót híztam, ez több a soknál.
Ideje változtatni! TI IS VÁLTOZTASSATOK, ha más eredményt akartok kapni. Például kattints ide!, és az eredmény garantált.
Még mielőtt teljesen elkapna benneteket a harctéri láz, a változáshoz Ti is kelletek!
Eldugott gyöngyszemek
2. (ÚJ helyre költözik a blogom)
3. (Amikor a hóhért akasztják!)
5. (Szerelmes történet: Sunyi szerelem)
A Facebook-on itt veheted fel velem a kapcsolatot!
És ha barangolni akarsz blogom lankáin,
VÁLTOZIK A blog HELYSZÍNe,
Az új LINK A NAPOKBAN VÁLTOZIK MEG ERRE:
https://simonmara.com
(Egy kissé lusta vagyok a haladás útján tovább mennem. Nehéz az embernek a komfort zónáját elhagynia. Hallottatok már ilyesmiről? Pedig nem ártana csipkednem magamat!)
