Az összes videó között van egy gyöngyszem, ami mindent visz, mindent ver. És, hogy miről szól valójában, csak úgy tudjuk megtapasztalni, ha a helyszínen vagyunk. Hogy ennek mekkora igazság tartalma van, nem is tudjátok elképzelni…
Miután lejártuk a Pompei, romváros körbe-karikában történő megnézéséből fakadóan a lábunkat, ideje egy kicsit megpihenni! Már előre érzem, ezt a blogomat fogom a legjobban élvezni, mert itt minden a szórakozásról és kikapcsolódásról szól, semmi egyébről!
A hajón, ha mást nem, de pihenni, szórakozni lehet!
Na, nézzük – persze nem leszek teljeskörű, mert egy csomót kihagyok a szórásból -, hogyan lehet agyonütni az időt a világ legnagyobb utasszállító hajóján?
Vizi és légakrobaták nyaktörő mutatványaitól eshettünk egyik ámulatból a másikba. Az élvezetet csak növelte, hogy hatalmas teret „laktak be” az akrobaták, gyönyörködhettünk magában, az estében, ahogy a hajó szép csendesen elhagyja a kikötőt, és a fények is megváltoznak a háttérben. A hajón valóban nem érezni semmi imbolygást, bizonytalanságot. (Megvallom, egy kicsit féltem ettől, de nem volt rá okom, ezt utólag mindenkinek mondhatom.)
Na, és a kecses lábú csajok? Azok nem tettek ki magukért?
A videók felvételénél sosem igyekeztem, hogy egy egész produkciót felvegyek, inkább csak a hangulatot akartam visszaadni egy rövid felvétellel, mint ezzel pld. az alábbi videóban. (A friss, tenger illatú, kissé hűvös levegő érintését képtelenség visszaadni.)
Folytatva a beköszöntőben elkezdett gondolatot: …Amikor még vacilláltam, hogy a fájós derekammal merjek-e a jakuzziba beszabadulni, még nem láttam meg az egyéb fantasztikumokat a körvonalazódó szituációban.
Ha nem megyek be a medencébe, nem láthatom, amit akkor tapasztalhattam kikerekedett szemekkel, hogy miközben masszírozza az az isteni meleg-bugyborék az egész testemet, úgy éreztem, mintha rajta feküdnék a végelláthatatlan tengeren, vagy mintha rajta lebegnék, mint amikor a kövér sirályok rá fekszenek a szélre pihentetésképpen:
Igen, ezt meg kell tapasztalni, mert közvetlenül a jakuzzi előtt állva sem sejtettem meg ezt az érzést.
(Most pedig teljesen nem ide illően, egyszer csak felneszeltem, hogy az emeleti ablakomból – a kertből – kitartó tücsök ciripelés hallik. Istenem! Ez már tényleg nyár, miközben 2018. május 9-ét írunk még csak.)
Ha kíváncsi vagy, hogy mi történik velem, a Hableánnyal, az elkövetkező napokban, ne tévessz
szem elől most sem.
A legnagyobb tengerjáró hajóval
(4.) Marseille lábainál avagy ne harcolj, hogy győzz!
(5.) Nemcsak az ember tud dohogni!
(6.) Pompeii, a szurok fekete álom városa
(8.) Stan & Pan – hajó formájában
Meleg szívvel ajánlom úti élményeim morzsáit azoknak, akik még nem olvastak London, Las Vegas és a Fülöp Szigetek világából szerzett felejthetetlen tapasztalataimról:
Londoni tévelygések (73.) London Pass (12.) Windsori kastély
Viva, Las Vegas (8.) Utórezgés
