Mint tudjátok, mindig az életből merítek. A sztorijaim alap sztorik, melyek jellemzőek lehetnek néhányunkra, hiszen semmi sincs új a nap alatt. Ha bárki megsértődik, mert őszintén elmondom véleményemet, sajnálom. Lehetősége van kommentben kifejteni az ő szempontjait, ám nem tudom elhallgatni az enyémet, még akkor sem, ha ez nem mindenkinek tetszik.
Egy ismerősöm azt kérdezte tőlem, miután tényleg nagy vonalakban ecseteltem a ganoderma termékeket:
- Sokba kerül?
- Na, és a gyógyszerek, az orvosi ellátás, bal kézről egy kis műtét, az sokba kerül? És ekkor még csak az anyagi vonzatáról beszélünk.
Mindig szembe jön velem egy jó kis atomi méretű probléma, amit nem tudok kikerülni, átugrani, tehát megvívom vele a csatámat. Laci erre azt mondja, hogy „mit erőlködsz annyit?”.
Szerintem az életet nem azért kaptuk, hogy átaludjuk, hanem mert a magunk igazáért ki kell állnunk.
Sógornőm, Ildikó most a nagy feladatok közé tartozik. A hatvannyolc éves bátyám szemmel láthatóan nincs jó bőrben, vastagbél probléma és egyebek. Kösz! Miután tapasztaltam, hogy sokkal jobb közérzettel élem meg hétköznapjaimat és férjem egészsége is javult szép rendesen, beszámoltam bátyámnak is a ganoderma áldásos hatásairól. Tetszett neki, amit hallott tőlem, hiszen tudta, hogy nem csapnám be semmiképpen.
Ildikóval viszont nem tudtam beszélni, Kálmán pedig húzta-halogatta, hogy elmondja, mi újság. Valahogy mégis kipattant, hogy ő belépett az Organo Goldhoz, vett spóra kapszulát, sőt még utánrendelt teát is. Kitört az égi háború földi alakjában! Vissza akarják adni a teát.
Holnap, vasárnap délután megyek, hogy megnézzem, mi újság Nagy Kálmánék háza táján Dunaújvárosban. Fel kell kötnöm a gatyámat, mert úgy kell Ildikóval „közlekednem”, mint azon vadállattal, amit éppen most fogtak be, és fajtársaihoz hasonlóan ő sem tart be semmiféle szabályt. Hiába küldtem el neki messengeren anyagokat, nem olvasta el, bele sem nézett.
Tehát egy írástudatlan, olvasni nem tudó valakivel kell beszélnem a ganoderma nagyszerű ténykedéséről, pedig mennyivel egyszerűbb lenne a dolgom, ha tájékozódott volna egy kicsit.
Vasárnap egy órával előbb toppantam be bátyámékhoz, mert így jött ki a lépés. Kiderült, szerencsém volt, mert pont akkor már elmentek volna hazulról(!) Valamilyen női jogokkal kapcsolatos nagygyűlésen volt halaszthatatan jelenésük. Csak nagy vonalakban ecseteltem a csodagombáról szóló előadást, de Ildikóval azért tudattam, hogy férjemmel együtt jóval szuperebb halmazállapotban vagyunk az Organo Gold termékeinek fogyasztásából következően.
Azt hiszitek, hogy ez számított?
- Én nem változtatom meg a véleményemet. Nem nézek meg semmit sem, nem befolyásolhat semmiféle tény sem. Pénzkidobáshoz nem járulok hozzá. Ha Kálmán nem adja vissza a teát, akkor nem jön velem nyaralni -, szögezte le kemény hangon.
És hátat fordított nekem Ildikó, súlyos léptekkel hagyott a nappali közepén a magasságához képest kissé túlsúlyos asszony. Ildikónak az sem számított, hogy a pajzsmirigyére szedett gyógyszer sem azok közé tartozik, amely javítja az immunrendszerét. A túlsúlya sem tesz jót egészségének. Hiába mondtam, hogy megoldás lennének számára is a ganodermás termékek. Tudjátok, egyik fülén be, a másikon meg ki. Persze a Korona vírus sem tántorította el eredeti szándékától. (Bár erősen megváltoztak a körülmények, ám ő kemény, mint az acél.) Az a tény sem módosította „röppályáját”, hogy a vírus „kedveli” a lepukkant immunrendszerrel rendelkező embereket…
Nem, ő nem hisz az ilyenekben! Bár nem néz utána semminek sem, ő egyedül abban hisz, hogy dolgozik, mint az igásló. Jajajajajaj!
Én meg abban hiszek, hogy meg kell nézni a lehetőségeket, és ha hiteles ember számol be a minőségi változásairól, akkor azt fontolóra veszem. Tehát a maradék pénzemet egy az egyben odaadtam bátyámnak. És hatalmas nagy békével szívemben ott hagytam a doboz Organo Green teát a dohányzó asztalon, és most már mehettek Isten hírével tüntetni a nők jogaiért.
Férjem mérges volt, mikor megtudta tőlem, hogy az utolsó petákomat is odaadtam a bátyámnak.
- Minek adtad oda a pénzed, ha tudtad, hogy nyugdíjig még neked is kell pénz.
- Ennyit tehettem csak. Nekem csak egyetlen testvérem van. Ha több lett volna nálam, akkor többet adtam volna természetesen. Szerintem teljesen normális dolog, ha egyetlen bátyánknak segítünk vészhelyzetben.
Sosem gondoltam volna, hogy egyszer saját magamból merítek erőt. Elvégre én is ember vagyok, és én is lemerülhetek, mint egy elemes maci. Tegnap (ekkor voltam Dunaújvárosban) nem is nagyon tudtam elaludni, ill. sokáig molyoltam a Facebook-on, pedig semmi érdekeset nem tapasztaltam. Merő unalom volt az egész! Ma reggelre hatalmas napsütésre ébredtem, persze ez még nem töltött el semmi optimizmussal.
Igazából az keserített el, hogy teljesen bizonyos, idén nem utazom sehová sem. Az áprilisi olaszországi út is levesbe ment. Bár ez legyen a legkevesebb, hiszen az elmúlt években „kiutaztam magam”. Ám az, hogy olyan rendezvényekre nem mehetünk, ahol 100 embernél többen tartózkodnának, az már kiütötte a biztosítékot nálam. Köztudottan szeretek másokkal találkozni, értelmes dolgokat közösen átbeszélni. Na, ennek vége! Egyelőre!
Ekkor felmentem a blogomra, és felvidultam…
Igyunk hát egy kis ganoderma kávét a nagy izgalmak levezetésére, idegeink megnyugtatására!
