A beköszöntő fotón balról jobbra haladva láthatjátok Hugit – külsős macska -, Popit, egyik kedvenc kutyámat és Kismocsok nevezetű, szintén külsős macskát.
Nem tudom, Ti hogy vagytok, amikor valamit nem tesztek meg, de meg kellett volna… Meddig piszkál benneteket a gondolat: „miért voltam gyáva vagy lusta, hogy lépjek, hogy vállaljam magamat, hogy a kiötölt gondolatba életet leheljek”…
Nem nagy dolgokról van szó valójában, mint ahogy nem mindig nagy volumenű témák vágnak félbe bennünket, de akkor is…
Jó, pár hetes késéssel végül is rászántam magamat, hogy láttassam veletek, mennyire kitartó is tudok lenni valójában.
Visszamegyünk az időben, amikor a bőröndöm depis lett, ennek következtében elhatároztam, hogy valami jó minőségűt veszek, ha már egyszer megint USA szent légterébe beúszom.
Ebben a blogban utána olvashattok, mekkora pech ért a reptéren.
Elmentem az egyik bevásárló központba, ahol gyönyörű boltok sorakoznak szebbnél szebb termékektől roskadozva. A második, táskákat és bőröndöket kínáló üzletbe belépve, rögtön abban a szent minutában észrevettem a BÖRÖNDÖMET. Hihetetlen nagy vonzást gyakorolt rám a látványa, mert a továbbiakban semmire nem vetettem pillantásomat, csak „ŐT” akartam. Pechemre új bankkártyám volt, és gyakorlatilag nem tudtam pénzt levenni róla.
Ez az egy fotó készült a remek táskáról, amiért annyit harcoltam. Feltétlenül nagyítsátok ki:
Nem baj. Megbeszéltem az eladóval, hogy három hét múlva úgyis fel kell mennem Budapestre, mert fogorvosnál vagyok előjegyezve. Pár nappal a pesti felmenetelem előtt felhívott egy csicsergő nőci az üzletből, hogy „tényleg komolyan” vásárolni szeretnék? Ezen egy kicsit megütköztem, mert mi a fenéért foglaltam volna le? Megköszöntem kedvességét, és ismét letettem a hamis esküt, hogy egy életem, egy halálom, a bőröndöt megvásárlom.
Eljött a nagy nap, párommal felcammogtunk a 2. emeletre, és tűzz a szakboltba. Az eladó mindent felkutatott, de a bőrönd sehol. Ehhez tudni kell, hogy ha valamit lefoglalnak, egy cédulát tesznek a bőröndre, amelyen név van, sőt, egy nagy könyvbe beírják, hogy érte mennek. A könyvben ott is volt a „nyomom”, a bőröndnek viszont nyoma veszett.
Persze ehhez tudni kell, hogy a raktárba a vásárló nem dugja be az orrát, tehát valamelyik eladó adta el, lehet, hogy saját magának.
- Ha akarja, megrendeljük, és amikor visszajön Amerikából, akkor meg tudja venni.
- Nem jó, mert én azzal a bőrönddel terveztem az USA-ba menetelemet. – Olyan voltam, mint a makacs gyerek, aki ragaszkodott a hetekkel azelőtt, játékbolt kirakatában látott hintalóhoz. El voltam keseredve, de nem mondtam meg a képükbe, hogy milyen kis szenyók.
Oda ment a számítógéphez a kedves, fiatal divatos frizurájú, ifjú hölgy, és konstatálta, egyetlen boltjukban van egyetlen ilyen bőrönd, de arra a következő héten fáj egy vásárló foga, és érte megy.
- Ha nem megy érte a vevő, akkor elküldik nekünk postával, és mi telefonon értesítjük önt.
Ebben maradtunk, de közben én is nézegettem a neten, ám csak ehhez hasonlót láttam. Pont azt a „bizonyosat” nem. Már csak pár nap volt hátra az útig, és el kellett határoznom, melyik bőröndöt pakolom tele felesleges lim-lom kacattal, amelyeknek a negyedét sem használom.
Végre kiderült, hogy a másik boltjukban a vásárló egy ál-vásárló volt, és nem ment a bőröndért. Így az út előtt egy nappal megint felmentem Budapestre, hogy végre boldogan birtokba vegyem a BŐRÖNDÖMET. Ez volt már a harmadik jelenésem bőrönd témában.
A készséges eladótól megtudtam, hogy hiába rendelték meg a gyártótól ezt a csillogó, ciklámen színű táskát, mert csak igen ritkán kapnak abból.
A londoni vámos hölgy meg is állapította:
- Én még ilyen szép bőröndöt nem is láttam!
Pedig egész nap táskákat skubizza, hiszen ez a munkája.
A jobb bőröndök ára 30 ezer forintnál kezdődik és 100 ezer forinton túl végződik, viszont tényleg szuperek. A kis menyem Londonban még egy csoda, passzentosan rá illő, átlátszó, műanyag védő borítót is vett, hogy ha dobálni akarják a repülőgép gyomrában a többi bőrönddel, ne sérüljön meg. Teljesen kompletté váltam a nagy utakkal kapcsolatban, hiszen még a hátitáskám is teljesen stílszerű és szuper.
Kalandra fel!
Addig is vissza lehet keresni sajátságos stílusommal megspékelt, szuper útleírásokat:
Ez (is) USA – Atlantic City
(1.) Repülni jó – de ezt már kivülről fújjátok!
(2.) És te holnap utazol?
(3.) A hamisítatlan ameriakaiak
Meleg szívvel ajánlom úti élményeim morzsáit azoknak, akik még nem olvastak London, Las Vegas és a Fülöp Szigetek világából szerzett (legalább is számomra) felejthetetlen tapasztalataimról:
Londoni tévelygések (73.) London Pass (12.) Windsori kastély
Viva, Las Vegas (8.) Utórezgés
A világ legnagyobb tengerjáró hajójával (8.) Stan & Pan – hajó formájában
A Simonék félrebeszélnek sorozat kedvelőinek ajánlom, hogy a KATEGÓRIÁBAN nézzenek körül: https://simonmara.com/category/simonek-felrebeszelnek/
Ha barangolni akarsz a blogom lankáin, megteheted!
INSTAGRAM: simonmara54
(melyet ritkán látogatok)
Nagyszerű,szórakoztató Simon Marára jellemző egyéni lélegzetvételű, vicces, kedves, kis írás. Amellyel az egyszerű történésből fantasztikusan részletes ,kisebb krimire emlékeztető elbeszélés kerekedett, nagyon élveztem. SE.
Köszi szépen, Erika! Az élet a nagy mesemondó, én csak lekörmölöm, amit tapasztalok.
Üdvözlettel: Simon Mara