Ez (is) USA – Atlantic City (2.) És te holnap utazol?

A beköszöntő képen látható, hatalmas medvére a londoni, Heathrow Airporton bukkantam rá, USA-ba repülés előtt. Még hátfájósan is megembereltem magam, hogy dokumentáljam a nagy találkozást.

 

 

Hiába keresgéltem fel s alá, hátha megtalálom azt az írásomat, ami arról szólt, milyen nehézségekkel kellett megvívnom a csatát elstartolás előtt.

Mindegy, kezdjük: arra határozottan emlékszem, hogy az indulás hetében csak szerdára kristályodott ki, hogy én tulajdonképpen péntek hajnalban ég és föld fölött fogok lebegni. Igaz, a cél 1. helyszíne London. Ott is csak két nap, majd utána Dani fiammal közösen az óceán fölött, végállomás Atlantic City.

Ismét a bepakolás réme kergetett a kétségbeesésbe, vagyis húztam-halogattam az összecsomagolást. Azokban a napokban, mikor elmentem sárkányhajó evezésre, éreztem a derekamat, de csak legyintettem, majd “kirúgom magam” -, gondoltam.

Csütörtökön, indulás előtt egy nappal átmentem Balázshoz, két házzal arrébb lakik, hogy nyomtassa ki a repülőgép jegyem. Balázs irodája ideiglenesen – mert ő otthon dolgozik – a garázsban van, és a redőny félig le volt húzva. Kinyomtatta a papírt, és amikor visszafelé is nagyon rossz testtartásban kellett átjutni a redőny alatt, a derekam tiltakozott. Alaposan belejajdultam.

Szegény Balázs csak nézett, hogy ennek  nőnek semmi baja nem volt még idáig, most meg derékszögben meghajolt felső testtel, a mesebeli, rőzsehordó anyóka pozitúrában tud menni vagy inkább araszolni.

– És te holnap hajnalban utazol? -, képedt el szimpatikus szomszédom.

Igen, ebben a derékba tört állapotban kellett összepakolnom. Bárcsak ne hagytam volna – szokásomhoz híven – az utolsó napra ezt a feladatot. És hiába vittem magammal buli ruhát, nem mertem felvenni, pedig 2x is alkalmam lett volna egy kicsit nőcisre venni a figurát. Féltem ugyanis, hogy a derekam megfázik, és a hiúság vásárán “elvérzek”.

Ezt pld. egy igazi, hamisítatlan, amerikai partin vették fel, de amint látjátok, az igazi buli ruha maradt a bőrönd fenekén:

 

 

 

Be voltam kellően rezelve, de szerencsém volt, mert másnap hajnalban (2018.06.15. péntek), mikor frissen és üdén kellett a Ferihegy 2-re kijutni, addigra már olyan állapotba kerültem, hogy ha komolyabb dologra nem is vállalkoztam volna, de tűrhető volt a fájdalom mértéke. Ez a derékfájás-közeli állapot igazából rányomta a bélyegét az elkövetkezendő 10 napra. Igaz, mire visszaékeztem, már egészen rendbe jöttem.

Gondolhatjátok, mennyire lelkesedtem arra a gondolatra, hogy – mondjuk – valami komolyabb bajom lesz az elkövetkezendő napokban. Az is nagy problémát okozott, hogy kint, Londonban és az USA-ban meg főleg irtó jó idő volt, ám mindenütt, épületen belül, járműveken viszont légkondi. A többit nem kell magyaráznom. Ezért mindig biztosra mentem, szinte ugyanaz a gatya volt rajtam, a felsőket variálva.

 

 

Ez (is) USA – Atlantic City

(1.) Repülni jó – de ezt már kivülről fújjátok!

Meleg szívvel ajánlom úti élményeim morzsáit azoknak, akik még nem olvastak LondonLas Vegas és a Fülöp Szigetek világából szerzett (legalább is számomra) felejthetetlen tapasztalataimról:

Fülöp Szigeteki esküvő 

Londoni tévelygések (73.) London Pass (12.) Windsori kastély 

Viva, Las Vegas (8.) Utórezgés 

A világ legnagyobb tengerjáró hajójával (8.) Stan & Pan – hajó formájában

marasimo@gmail.com

És ha barangolni akarsz blogom lankáin,

megteheted itt:

 https://simonmara.com

 

Cikkajánló

3 thoughts on “Ez (is) USA – Atlantic City (2.) És te holnap utazol?

  1. Hello there, You’ve done a great job. I’ll definitely digg it and personally suggest to my friends. I’m sure they will be benefited from this site.

  2. Good day very cool site!! Man .. Beautiful .. Amazing .. I will bookmark your site and take the feeds additionally…I’m satisfied to seek out a lot of useful info here within the post, we want work out extra techniques in this regard, thanks for sharing. . . . . .

  3. I’d have to examine with you here. Which is not one thing I normally do! I take pleasure in reading a submit that may make individuals think. Additionally, thanks for permitting me to remark!

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük