Egyszerűen csak kapkodtam a fejem a lélegzet-elállítóbbnál lélegzetelállítóbb fény effektusoktól. Az egész fények birodalma zenében úszik. A város minden pontjáról vérpezsdítő zene szól. Úgy látszik, tudták, hogy Simon Mara is meglátogatja őket pár napra.

  • Rendesek ezek az amerikaiak! -, gondoltam magamban. 

Érdekes, hogy bár a szállodák, melyek szoros egymás közelségében törnek akár száz emelet magasságú épülettömbjeikkel a mindig napfényes égre, teljesen különböző arculattal rendelkeznek.

Az egyik párizsi jellegzetességekkel – Páris Hotel -, Mirage Hotel kitörő vulkánnal és a szállón belüli őserdővel sokkolja a vidám turistát, a Venetian Hotel Velence hangulatával kápráztatja el a kíváncsi bámészkodókat…

Venetian Hotelről két fotó:

 

 

 

Egy kis ízelítő a hangulatból:

(Szegény vadkacsák teljesen idegbajosak, mert éjszaka sem lehetnek nyugalomban, sőt, csak akkor kapcsolnak rá a csúnya emberek a hangoskodásra. Bezzeg a ráckevei vadkacsák! A sötétség beálltával már mindegyikük húzza a lóbőrt.)

És íme, bár szorosan nem tartozik a tárgyhoz, egy kis móka-kacagás:

Miközben a hotelek egészségesen rivalizálnak egymással, mégis egyben közösek. Céljuk, hogy a szórakozni vágyó, hatalmas tömeg minden tagja jól érezze magát. Tudják, ha a fenti célt elérték, akkor a kedves vendég biztosan  vissza fog látogatni újabb több százezer fontot elkölteni náluk.

 

Hidak ívelnek át a hotelek között vagy ingyenes, magasban suhanó gyorsvasút viszi a szerencse lovagjait és akiket kevésbé kedvel a Fortuna istenasszonya.

(Sajnos, mikor haza felé vettük fiammal az utunkat, és a repülőgépről megláttam, mekkora hatalmas buli látvány a várost fölülről figyelni az esti kivilágításban, gyorsan letöröltem azt a két videót, amelyeken a gyorsvasutakról készítettem klassz anyagokat, így ezzel nem szolgálhatok, pedig annyira atomi jellegűek voltak. Mintha az űrben jártam volna éppen. Ugyanis már nem volt kapacitása a mobilomnak több videót felvennie.)

A hotelekben lenyűgöző a luxus kivitelű belső tervezés. Nézzétek meg: ez egy folyosó. Itt semmi egyebet nem kell tenni, mint andalogva sétálni és nézelődni:

 

Vannak, akik mindenhová taxival mennek. A taxik – mint mindenütt másutt is a világon – főleg estefelé már várják utasaikat. A nagy jó létben és lustaságra való hajlammal “megáldva” a következmény sem marad el.

 

A rodeó kedvenc szórakozása a nagy érdemű publikumnak. A fiammal mi annyira nem csípjük ezt a formát, de tudjátok, mi a véleményem: mindenki azt csinál, amit jónak lát.

 

Pufi angyalkákkal találkoztam mindenütt, és ez a pufiság az egész családra is vonatkozott természetesen. A mű kaják, hamburgerek őshazája Amerika. A gyümölcs pedig mennyire drága: 1 dollárba kerül egy db alma, banán. Azért ez durva.

Egy kis vidámság sosem árt:

A limuzinok olyan gyakoriak, mint a 80-as években a Trabant. Persze a kényelmes utakhoz, nagy terekhez illenek is. Gyönyörűek! Bepillanthatunk egy ilyen pöpec autó belsejébe is a 14. blogomban, amit már a következő év élményeként rögzítettem.

Éppen egy kis esti kikapcsolódásra érkezett ez a fiatal pár ezzel a csotrogány limuzinnal:

 

Na, persze, ha kimondom ezt a szót: Las Vegas, mindenkinek elsőkként jut eszébe: kaszinó!!!

Stílszerűen már a repülőtéren is kaszinógépekkel lehet “barátságos” mérkőzést játszani, legfeljebb a pénzünk bánja. Az időt viszont jól lehet elmúlatni.

Szóval a hotelek alsó részében a legkülönbözőbb, csilingelő, zajongó kaszinó masinákat lehet megcsodálni. Persze az oda látogatók nem azért mennek, hogy csak körbe járják lábujjhegyen a gépeket, hanem, hogy játszanak is rajtuk…

Nézzétek meg, némelyik slot masinát mennyire gyönyörű gifek díszítik, és persze leállították a videómat, mert hogy nem szabad videózni. Pech:

Teljesen változó, hogy egy pörgetés mennyibe kerül, de tény, hogy van olyan játék, ahol 100, míg egy-két illusztris játék gépen 5000 dollárt kóstál, hogy a szerencse kerekét megforgassák. Ne higgyétek, hogy  eltévesztettem a nullákat.

Találkoztunk olyan, harmincas éveiben járó, csinos, szőke bombázóval, aki évente négy napot tölt itt egyedül. Akkor viszont éjjel-nappal játszik. Neki ez a kikapcsolódás. Ehhez persze anyagi háttér sem elhanyagolandó.

Ez a fiatal hölgy is egyedül érkezett, és nem maradt sosem tétlen:

 

A Paris Hotel (is) jócskán kiütötte nálam a biztosítékot.

A következő blogomban megtudhatjátok, ha mákotok van, mitől fogtam padlót ebben a fineszes Paris Hotelban…

 

 

Tavalyi Las Vegas-i élményeimből egy csokorra való nektek:

1. rész: A Holdra szállás sokkal könnyebb! 

2. rész: A kiválasztottak avagy   berepültünk a világosságba! 

3. rész “Sin City”, a Bűnös Város 

4. rész Kitörő vulkán a város közepén 

5. rész Paris Hotelen belül 

6. rész Két lányt egy csapásra! 

7. rész Búcsúzom

8. rész (Utórezgés)

9. rész (“Nem bírom ezt a feszültséget!)

10. rész (Greenland felett)

11. rész (“Jé, csend van!”)

12. rész (Let’s go to Grand Canyon!)

13. rész (Istentisztelet a Grand Canyonban)

14. (A fejünk felett zúgtak el!)

 

Simon Mara

marasimo@gmail.com

Ha barangolni akarsz a blogom lankáin, tedd! S utána tedd a kezedet a szívedre…