Egyszerűen csak kapkodtam a fejem a lélegzet-elállítóbbnál lélegzetelállítóbb fény effektusoktól. Az egész fények birodalma zenében úszik. A város minden pontjáról vérpezsdítő zene szól. Úgy látszik, tudták, hogy Simon Mara is meglátogatja őket pár napra.
- Rendesek ezek az amerikaiak! -, gondoltam magamban.
Érdekes, hogy bár a szállodák, melyek szoros egymás közelségében törnek akár száz emelet magasságú épülettömbjeikkel a mindig napfényes égre, teljesen különböző arculattal rendelkeznek.
Az egyik párizsi jellegzetességekkel – Páris Hotel -, Mirage Hotel kitörő vulkánnal és a szállón belüli őserdővel sokkolja a vidám turistát, a Venetian Hotel Velence hangulatával kápráztatja el a kíváncsi bámészkodókat…
Venetian Hotelről két fotó:
Egy kis ízelítő a hangulatból:
(Szegény vadkacsák teljesen idegbajosak, mert éjszaka sem lehetnek nyugalomban, sőt, csak akkor kapcsolnak rá a csúnya emberek a hangoskodásra. Bezzeg a ráckevei vadkacsák! A sötétség beálltával már mindegyikük húzza a lóbőrt.)
És íme, bár szorosan nem tartozik a tárgyhoz, egy kis móka-kacagás:
Miközben a hotelek egészségesen rivalizálnak egymással, mégis egyben közösek. Céljuk, hogy a szórakozni vágyó, hatalmas tömeg minden tagja jól érezze magát. Tudják, ha a fenti célt elérték, akkor a kedves vendég biztosan vissza fog látogatni újabb több százezer fontot elkölteni náluk.
Hidak ívelnek át a hotelek között vagy ingyenes, magasban suhanó gyorsvasút viszi a szerencse lovagjait és akiket kevésbé kedvel a Fortuna istenasszonya.
(Sajnos, mikor haza felé vettük fiammal az utunkat, és a repülőgépről megláttam, mekkora hatalmas buli látvány a várost fölülről figyelni az esti kivilágításban, gyorsan letöröltem azt a két videót, amelyeken a gyorsvasutakról készítettem klassz anyagokat, így ezzel nem szolgálhatok, pedig annyira atomi jellegűek voltak. Mintha az űrben jártam volna éppen. Ugyanis már nem volt kapacitása a mobilomnak több videót felvennie.)
A hotelekben lenyűgöző a luxus kivitelű belső tervezés. Nézzétek meg: ez egy folyosó. Itt semmi egyebet nem kell tenni, mint andalogva sétálni és nézelődni:
Vannak, akik mindenhová taxival mennek. A taxik – mint mindenütt másutt is a világon – főleg estefelé már várják utasaikat. A nagy jó létben és lustaságra való hajlammal „megáldva” a következmény sem marad el.
A rodeó kedvenc szórakozása a nagy érdemű publikumnak. A fiammal mi annyira nem csípjük ezt a formát, de tudjátok, mi a véleményem: mindenki azt csinál, amit jónak lát.
Pufi angyalkákkal találkoztam mindenütt, és ez a pufiság az egész családra is vonatkozott természetesen. A mű kaják, hamburgerek őshazája Amerika. A gyümölcs pedig mennyire drága: 1 dollárba kerül egy db alma, banán. Azért ez durva.
A limuzinok olyan gyakoriak, mint a 80-as években a Trabant. Persze a kényelmes utakhoz, nagy terekhez illenek is. Gyönyörűek! Bepillanthatunk egy ilyen pöpec autó belsejébe is a 14. blogomban, amit már a következő év élményeként rögzítettem.
Éppen egy kis esti kikapcsolódásra érkezett ez a fiatal pár ezzel a csotrogány limuzinnal:
Na, persze, ha kimondom ezt a szót: Las Vegas, mindenkinek elsőkként jut eszébe: kaszinó!!!
Stílszerűen már a repülőtéren is kaszinógépekkel lehet „barátságos” mérkőzést játszani, legfeljebb a pénzünk bánja. Az időt viszont jól lehet elmúlatni.
Szóval a hotelek alsó részében a legkülönbözőbb, csilingelő, zajongó kaszinó masinákat lehet megcsodálni. Persze az oda látogatók nem azért mennek, hogy csak körbe járják lábujjhegyen a gépeket, hanem, hogy játszanak is rajtuk…
Nézzétek meg, némelyik slot masinát mennyire gyönyörű gifek díszítik, és persze leállították a videómat, mert hogy nem szabad videózni. Pech:
Teljesen változó, hogy egy pörgetés mennyibe kerül, de tény, hogy van olyan játék, ahol 100, míg egy-két illusztris játék gépen 5000 dollárt kóstál, hogy a szerencse kerekét megforgassák. Ne higgyétek, hogy eltévesztettem a nullákat.
Találkoztunk olyan, harmincas éveiben járó, csinos, szőke bombázóval, aki évente négy napot tölt itt egyedül. Akkor viszont éjjel-nappal játszik. Neki ez a kikapcsolódás. Ehhez persze anyagi háttér sem elhanyagolandó.
Ez a fiatal hölgy is egyedül érkezett, és nem maradt sosem tétlen:
A Paris Hotel (is) jócskán kiütötte nálam a biztosítékot.
A következő blogomban megtudhatjátok, ha mákotok van, mitől fogtam padlót ebben a fineszes Paris Hotelban…
Tavalyi Las Vegas-i élményeimből egy csokorra való nektek:
1. rész: A Holdra szállás sokkal könnyebb!
2. rész: A kiválasztottak avagy berepültünk a világosságba!
3. rész „Sin City”, a Bűnös Város
4. rész Kitörő vulkán a város közepén
5. rész Paris Hotelen belül
6. rész Két lányt egy csapásra!
7. rész Búcsúzom
8. rész (Utórezgés)
9. rész („Nem bírom ezt a feszültséget!)
10. rész (Greenland felett)
11. rész („Jé, csend van!”)
12. rész (Let’s go to Grand Canyon!)
13. rész (Istentisztelet a Grand Canyonban)
14. (A fejünk felett zúgtak el!)
Simon Mara
marasimo@gmail.com
Ha barangolni akarsz a blogom lankáin, tedd! S utána tedd a kezedet a szívedre…
Nagyon köszönöm Mara a csodálatos fotókat, videókat és az élvezetes leírásokat! Segítségeddel újra átélhettem azt a 4 napot, amit biztos nem fogok elfelejteni!
Igazán örömet okoztál nekem Zsuzsa! Igen, erre nagyon jó a blogom nekem is és másnak is, hogy az emlékeket frissen tartsa bennünk. Ha valamiben nem vagyok biztos, nincs más dolgom, mint „fellapozom” a blogomat, és már is okos képet vághatok.
Üdvözlettel: Simon Mara