Éva már 32 éves, és ahogy mondja: rohan az idő. Hihetetlen, hogy tíz évvel ezelőtt ment ki Londonba első vőlegényével, bár igazság szerint Írországban akart szerencsét próbálni. Ám családi nyomásra és akkori vőlegényének unszolására végül is Londonban kötött ki.
Éva „édesanya-függő” volt. Mindig mindent megbeszélt vele, még azt is, hogy mit vehet magának. Pedig már javában megtehette, hogy akár a legjobb márkás cuccot is felakassza a szekrényébe. Szolnokon él édesapja és bátyja. Sajnos már nem sorolható be ide édesanyja, aki két évvel ezelőtt egy hirtelen bekövetkezett agyérgörcs következtében meghalt.
A fiatal nő sokáig képtelen volt beletörődni, hogy többet már nincs élete támasza, mint amikor a virág mellől elveszik a kitámasztó karót. Igen, meg kell tanulnia – egyáltalán nem késő -, hogy magával beszélje meg élete minden mozzanatát, meg kell tanulnia újból nevetni. Nem féltem, mert egy végtelen egyenes embert ismertem meg benne. Nem „színváltós”, cselekedeteiért és tetteiért vállalja a felelősséget.
Mindenben kitartó. Ez egy különlegesen jó tulajdonság, csak arra kell vigyáznia, hogy a megszokásra ne hagyatkozzon.
Viszont első udvarlójánál nem volt kitartó, amikor londoni munkás éveinek harmadik karácsonya előtt elhagyta őt. Januárban hiába ment hozzá vissza bűnbánóan, mert már bezárta előtte egyszer s mindenkorra szíve kapuját.
Rá, jó egy évre megismerkedett egy iraki férfival abban a kaszinóban, ahol ő dolgozott. A fiú ott próbált szerencsét a ruletten estéről estére. Amikor megismerkedtek, attól számítva három évig vad házasságban éltek. Érdekes vonalvezetése volt annak a fiatal férfinak, mert már évek óta éltek együtt, amikor megismerkedett olyan iraki férfiakkal, akik hithű muzulmánok voltak, és a vallásuk előírásai szerint éltek. Ekkor határozta el Szaid, hogy Alahnak szenteli életét, és felhagy léha életvezetésével.
Ezzel nem is lett volna semmi baj, de azt akarta, hogy Éva is térjen át az ő vallására, és ő is gyakorolja azt. Elmentek török templomba megesküdni, két tanú kíséretében. A férfi elszántan akarta az összes morzsát begyűjteni, ami a lány volt, maga.
Munkahelyére bement balhézni, hogy kiváltsa onnan. Ez egy török vendéglő volt, és akkor „borult ki a bili”, amikor török fiatalok kezdték ki Évát. Nem tudták, hogy a vőlegénye szemtanúja a kötekedő jelenetnek. Ekkor berontott a tulajdonoshoz, és azt mondta, hogy már pedig Éva nem fog neki dolgozni. A szóváltást verekedés követte, a tulajnak kiverte a fogát is.
A muszlim férfiakban a „tulajdonosi” szemlélet igen erős. Abszolúte ellenőrzésük alá akarják vonni párjukat. Ők határozzák meg, hogy a feleségük mit csinálhat, kivel beszélhet stb.
Szaid azt akarta, hogy ő is muszlim ruhát vegyen fel, mint a muszlim nők és ne dolgozzon. Majd ő dolgozik, és minden nap haza adja a pénzt, cserében maximum a kertek alatt mehet ki hazulról. A munkát felejtse el.
Viszont Évának fontos része a munka, mert ez jelenti a kapcsolatot ember társaival, köztük lehet, és ők színt visznek mindennapjaiba.
Szaid tizenöt évig haza sem ment, mert hazájában az a szokás, hogy a család mondja meg, kit vehet el feleségül a férfi. Ott unokatestvéri viszonylatokban kötődnek a házasságok. Otthon, Irakban várja egy idősebb unokatestvére, aki már régóta „feni rá a fogát”, hogy elvegye feleségül. Azt mondta, hogy neki az is elég, ha csak nézi, a közelében lehet. Ő végezné el a háztartási munkát.
- Szeretett engem Szaid -, mondta Éva, miközben ücsörögtünk London egyik legpreferáltabb helyén, a Shekaspeare szökőkúttal szemben, egy padon. – Egyszer azt mondta, hogy olyan a szerelmünk, mint amikor az autó kerekére felteszik a kerékbilincset”.
Íme a szökőkút:
- Már kikerültél a szerelem fogságából, most mi éltet?
- A család nekem nagyon fontos! Édesanyám volt a mindenem. A gondolataimat vele osztottam meg. Ő mindig a javamat akarta. Abból indult ki, hogy nekem mi a legjobb. Két éve halt meg, és még csak most kezdek magamhoz térni valahogyan. Az, hogy Londonban élek és dolgozok, segített a traumát kihevernem. Pár évvel ezelőtt vettem egy házat 12 millióért, annak kellett a tető részét felújítani, bebútorozni. Most már úgy néz ki, rendben van. Egyelőre még erőt gyűjtök a továbbiakra. Tudod, érdekes dolog, hogy édesanyám magániskolában taníttatott. Mindent megtett, hogy nekem jó legyen, hogy versenyképes legyek az iskolatársaimmal szemben. Ő volt a példaképem. Ő kereste meg a család pénzét a virágkereskedő vállalkozásával. Cserében sokat idegeskedett, és ez is okozta halálát is…
Körülöttünk emberek nyüzsögtek, hiszen, ahogy mondom, a legforgalmasabb helyen ültünk le beszélgetni, nem messze az Empire kaszinótól. Ebből a hatalmas zsivajból még sem érzékeltem semmit sem, mert engem a beszélgető partnerem érdekelt.
Éva maximalista volt, már nyáron elővette a tankönyveit, hogy mire az iskolában a tanárok leadták a tananyagot, Éva már kívülről fújta. És minden tantárgy angolul. Nyolc vizsgát tett le angolból. Több szót tud, mint egy tősgyökeres angol! Elmehetne angol nyelvű idegenvezetőnek – végzettsége szerint -, ám mégis mi lett? Pincér. Itt, Londonban. Lehetne egy varrodának a főnöke is technikumi végzettsége miatt, de azzal a vizsgával sem kezdett semmit sem. Mint ahogy angol nyelvű ügyintéző sem lett ez idáig…
- Én azt a nyolc évet sajnálom, amit Szaidra pazaroltam -, mondja szomorúan Éva. – Pedig szerettem, de nem tudtunk közös nevezőre jutni. Miképpen tudta azt elképzelni, hogy én csak muszlim nőkkel beszélhetek, európaival pedig soha többé? Ez nonszensz!
- Szerintem egyáltalán ne sajnáld az elmúlt időszakot, mert ez neked egy eléggé szokatlan állomásod volt, egy eléggé bonyolult kapcsolattal. Ebből te sok tapasztalatot szereztél.
- Később azt mondta nekem, hogy el fogja venni unokatestvérét, akire a családja áldását adja. De mi értelme van, ha nem is szereti? Azt mondta édesanyám a második vőlegényemre, hogy olyan, mint egy időzített földrengés. Ha valami neki nem tetszett, azt látványosan érzékeltette a körülötte lévőkkel.
A múlt a múlté, a jövő pedig a miénk, ha okosan gondolkodunk felőle. Éva szereti a csendet, mert igen pulzáló munkahelye van, a kaszinóban, ahol ráadásul mindig előfordulnak olyan vendégek, akik módszeresen szekírozzák őket. Ezért van szüksége csendre és nyugalomra, amikor szabadnapja van.
Ha kell, többször le kell ülnie magával szemben és meg kell terveznie, álmodnia élete további állomásait, mert akkor nem 60 éves kora után fog rájönni, hogy gyakorlatilag nem használta fel a benne rejlő nagyszerű tulajdonságokat.
Remélem, egyszer csak előjön az élete cilinderjéből egy nyúlnak álcázott férfi, aki újból mosolyt csal arcára, fényt és csillogást pedig sötétbarna szemébe.
Talán már számotokra is (meg főleg nekem) kiderült, hogy Janka kalandjai első- és utolsósorban párkapcsolati problémákról szól. Előzetes részei:
Janka kalandjai (1.) Szerelmi oldások (vagy nem)
Janka kalandjai (2.) Biztos vesztes pozíció
Janka kalandjai (3.) Milyen a videó szex?
Janka kalandjai (4.) Facebook színekben
Janka kalandjai (5.) Nem jó időben találkoztunk
Janka kalandjai (6.) Már úgy hiányzol, drágám!
Janka kalandjai (7.) Erdőtűz gyufa nélkül
Janka kalandjai (8.) „Semmi több”
Janka kalandjai (9.) A szerelem édenkertje
Janka kalandjai (10.) Ki az a bögyös nőci?
INSTAGRAM: marasimon54
Ha szeretnél körbe nézni a több mint 900 blogomban,
megteheted: www.simonmara.com
Fontos!
Ha bemész a KATEGÓRIÁba, 30 téma között válogathatsz!
