Hát ez az anyag annyira vegyes felvágott lett!
Pont olyan lett, mint a disznósajt.
A férjem lemondott rólam. Csak azért nem válik el, mert tudja, hogy nem mennék el a váló perre, helyette a neten lógnék!
Miért mondjam azt, hogy igen, amikor nem? Egyébként: IGEN! Why I shell say to you yes when it’s no? By the way: YES!
Ezt a fotót egy aranyos pincér legény készítette London egyik kaszinójában. Oda is egyedül mentem, mert Danit kitiltották onnan. Erről is írtam ebben a blogomban:
Egyébként megfigyeltem, hogy mindig izgalmas dolgok történnek velem, ha egyedül megyek valahova. Hogy miért voltam annyira elégedett ezen a fotón azon kívűl, hogy irtó jót beszélgettem azzal a pincér legénnyel, aki tele volt jó sztorikkal és okos meglátásokkal? Majd egyszer fény derül rá! Vagy nem! Ki tudja?
Egy kis kalandozás a kaszinó világában, ha kíváncsiak vagytok, csak klikkeljetek rá! (Csak annyit, sajnos jó pár videómat likvidálta a Youtube. Remélem, hogy egy-kettőt sikerül pótolnom, de ahhoz nagyobb levegőt kell vennem.)
Mély, pihentető, senki által meg nem zavart álmot kívánok nektek! (A fotó egy londoni metróban készült, pénteki buliról szombat hajnalra virradóan.)
Hajnalba menetelve ez egy díjnyertes kép. És nem csak úgy mondom, de mindig azon szoktam elalélni, hogy milyen tökéletes arányaiban, „kidolgozásában” is ez a kis ékszerteknős. Mit pepecselhetett a jó Isten, mekkora szeretettel teremtette meg ezt a kis csoda páncéllovagot!
Miközben fárasztom magam, hogy valamit összehozzak nektek, ráadásul nem is a saját gépemen vagyok, mert a vírus hidegre tette az enyémet, addig merénylet történt a fehér csokim ellen. Tünci, a dagadt macskám kezelésébe vette, elkezdte a fehér csokimat közelebbről megvizsgálni. Nem is tudtam ez idáig, hogy minőségellenőr.
Ma, hétfőn lévén elmentünk edzeni férjemmel a sárkányhajó evezősökhöz. Ott megmondtam Ferinek, az edzőnek, hogy pénteken, amikor fogtam magamat, és haza gyalogoltam, elég gyermetegen viselkedtem, de egy cseppet sem bántam meg, mert másképpen nem tehettem. Ő csak megértőn mosolygott, és azt mondta, hogy nem vele szúrtam ki.
Örültem neki, hogy így értékelte a péntek esti Zrinyi kirohanásomat a törökök közé. És annak is örülök, hogy megtettem, mert egy nem mindennapi élménnyel gazdagítottam magamat. Elmentem a vak sötétben gyalogolni a Dunaparton, minden kíséret nélkül – ez egy elég hosszú szakasz. Ne kérdezzétek, hány száz méter. Fél órányi. Mindig jó edzeni akaratunkat, hogy meggyőzzük magunkat arról, mi erősebbek vagyunk az árnyaknál, amelyek ott settenkednek minden lámpaoszlop vagy odvas fa mögött.
Jó éjt nektek! Legyetek a világ bármely táján, Kamcsatkán vagy Kanadában, Moszkvában vagy Finnországban, legyetek jók és magatokhoz méltóak!
Simon Mara
- részt itt olvashatjátok el Cuki Mukika alcímmel!
2. részt itt olvashatjátok el Mizu, Bébi, mizu? alcímmel!
3. részt itt olvashatjátok el A kis csontzabálók alcímmel!
4. részt itt olvashatjátok el Az eszes angolok alcímmel!
5. részt itt olvashatjátok el Mindenki tetszeni akar alcímmel!
6. részt itt olvashatjátok el Zacskó szőlőcukor alcímmel!
7. részt itt olvashatjátok el Lejöhet Morzsi a parkba játszani? alcímmel!
8. részt itt olvashatjátok el Tünci, mint minőségellenőr alcímmel!
9. részt itt olvashatjátok el Rózsákkal alcímmel!
10. részt itt olvashatjátok el Game over! alcímmel!
11. részt itt olvashatjátok el Mi pihentet többek között? alcímmel!
12. részt itt olvashatjátok el Habcsók szenvedély alcímmel!
13. részt itt olvashatjátok el A tökéletes tökéletlen alcímmel!
Szöszinet 1. részt itt olvashatjátok el!
Szöszinet 2. részt itt olvashatjátok el!
Szöszinet 3. részt itt olvashatjátok el!
marasimo@gmail.com
Skype elérhetőség:
simon.mara2
És ha barangolni akarsz blogom lankáin,
VÁLTOZIK A blog HELYSZÍNe,
Az új LINK, MELY A NAPOKBAN VÁLT ERRE:
One thought on “Álom Manók és társai (8.) Tünci, mint minőségellenőr”