Rendes volt a Facebook, meg is lepett rendességével. Hétfőn reggel 9-kor (2015. szeptember 28-án), amikor fel akartam menni az oldalamra, láttam, hogy le vagyok tiltva.
Hónap: 2015 szeptember

Egy verset sűrítve előadni, hogy miért is érdemes egybeolvadni a sorokkal?

Ami kimaradt, s bennem ragadt, mint a bogáncs. Milyen jó, hogy én vagyok blogom főszerkesztője (samesze is egyúttal), és nem hagyom, hogy témák ússzanak el
Megint ugyanabba a folyóba És ekkor volt az, hogy pár hónapra rá, amikor engem vérig sértett, és végképp lemondtam a vele való találkozásról, felhívott teljesen

Sok problémája lehet az embernek. És amikor már úgy gondolja, ez már több a soknál, akkor még kapunk a meglevőkhöz. Mindez miért? Hogy érezzük: élünk.
Futás! Imádom Budafokot. Ahogy meglátom az út mentén a „Welcome” táblát, rögtön úgy érzem, haza érkeztem. Egyszerűen megnyugtat. Pár évvel ezelőtt építettek Budafok centrumában egy

NINCS KECMEC Érezd meg, hogy megyek, és édesded álmodban le- fülellek. Mert tudnod kell és nem érezned, hogy szeretlek. Érezd meg, hogy beszédem már nem

Egy fortyogó katlan tetején élek, kis herceg serpenyőjében sercegek és pironkodva égek, mint egy struccal keresztezett kétlábú, gyenge kis féreg. Nemes egyszerűséggel mondhatom: félek. Ám

Repülni jó! Mit csinál az ember, miközben várja, hogy a repülőgépbe végre beszállhasson? Nem fogjátok elhinni, várakozik. És mindenre el van szánva. Minden turpisságra, ami

Nem mondom, hogy ez a legvidámabb versem egyike. Bár nem hiszem, hogy egy versnek feltétlenül tündöklő érzéseket kell közvetítenie. Ebben a versben annyi képi megfogalmazást találhattok, hogy egy időre elmegy a kedvetek a verseimtől.