Most Gellért-hegy egyik eldugott szegletébe kalauzollak el benneteket. Nem bánjátok meg!
Kategória: Szöszi-NET
Ez a blog legalább annyira zűrös, mint a világ körülöttünk. Mindez csak azért van, mert a nagy főnök, a Youtube nem enged rövid videókat közkinccsé tenni. De miért? Könyörgöm! Így kénytelen voltam én is ellenlépéseket tenni. Hiába, makacs ember hírében állok!
Ha hajnalban felébredek, nem mindig kap el a hatalmas, hurrá optimizmus. Sőt! Ekkor kell gyors iramban felkelni, hogy a gondolatok ne nyomjanak agyon. Ám csak készülődjünk a szép május befogadására!
Mit mond a rend őre, mit mond a diák és hogyan vélekedik a nyugdíjas Budapest utcáin?
Mint mindig, most sem tudom megtagadni magamat. Én az időzítés nagymestere vagyok. A blog témája nem ünnepi jellegű, mivel nincs mit ünnepelni. Túlságosan sokan költöznek el az örök hómezőkre…
A téma – első pillantásra – az egoizmusról szól, ám ha türelmesek lesztek, más is előkerekedik a vonalvezetésemből.
Egy iszapbirkózásra hívlak meg bennetek, amelyből mégis kisejlik az egyik igen fontos mondanivaló: dobjátok sutba egotokat, amely lehúz a mélybe, és béküljetek ki, akár, a legnagyobb ellenségetekkel is!
Rengeteg kérdésre nem kapunk választ azoktól, akik ítélkeznek, akik poziciókban vannak, hogy basáskodjanak mások felett, akik arra teszik az életüket, hogy az emberek millióit ne hagyják normálisan élni, szeretni…
Ha valakinek 1,5-2 órányi, felesleges ideje van a vonat indulásáig, és történetesen a Déliből indul a vonata, előtte lélek- és testfrissítésre ajánlom a Budai Vár meglátogatását. Kiinduló pont a Déli-pályaudvar.
Laci mindig azt mondja: miért fárasztom magamat olyan témákkal, amelyek tőlem függetlenül úgy is megtörténnek, ha akarom, ha nem…
