Próbáltam irtó pozitív lenni, de valahogy egy kissé eltértem eredeti szándékomtól. Megint arról van szó többek között, hogy nem látjuk a fától az erdőt.
Kategória: sorozatok
Az évek folyamán rájöttem, hogy kell egy időnként felbukkanó Reality (valóság) Manók sorozat is, amelybe azokat a fotókat teszem be, amelyek a valóságot tükrözik.
Ha Laci készíti el az ebédet, soha nem kritizálok, örülök, hogy nem nekem kellett fáradnom, ám férjemet, Lászlót nem ilyen fából faragták. Ő az apósom fia, ám az én férjem.
Üdvözöllek bennetek 2022. év első Álom Manó sorozatában, amely sorozatot úgy is lehetne jellemezni: se füle, se farka. Újabb – ki tudja, milyen meglepetésekkel teli – évet írunk. Nincs más dolgunk, mint reménykedni. Ettől függetlenül, ha néha beütöd a fejed, ne csodálkozz!
Mint mindig, most sem tudom megtagadni magamat. Én az időzítés nagymestere vagyok. A blog témája nem ünnepi jellegű, mivel nincs mit ünnepelni. Túlságosan sokan költöznek el az örök hómezőkre…
Végül is mennyire figyelünk egymásra, mennyire figyelünk az út mentén feltűnő sok-sok jelre, amelyekből kiindulva egyértelműen megváltoztathatnánk sorsunk alakulását, de még sem tesszük? Pedig egyszerű: csak figyelni kell!
Hát, igen, Jenci a felnőtté válás kapujában áll négy lábbal. Ebből viszont sok minden következik…
A téma – első pillantásra – az egoizmusról szól, ám ha türelmesek lesztek, más is előkerekedik a vonalvezetésemből.
Egy iszapbirkózásra hívlak meg bennetek, amelyből mégis kisejlik az egyik igen fontos mondanivaló: dobjátok sutba egotokat, amely lehúz a mélybe, és béküljetek ki, akár, a legnagyobb ellenségetekkel is!
Rengeteg kérdésre nem kapunk választ azoktól, akik ítélkeznek, akik poziciókban vannak, hogy basáskodjanak mások felett, akik arra teszik az életüket, hogy az emberek millióit ne hagyják normálisan élni, szeretni…
