Köszönöm a sok jó kívánságot, amelyeket a Facebook idővonalamra és messengerembe küldtetek. Képtelenség mindenre válaszolni, de biztosak lehettek benne, hogy mindent lecsekkoltam. Viszont most az egyszer gyakorlatilag nem válaszoltam egyenként senkinek sem.
Kategória: Simonék félrebeszélnek
Az érvényesülés iskolájába már pár évesen beiratkozunk, és onnan ki nem jövünk, míg hamvainkat szét nem szórják a rónaságon.
Nehéz téma, kemény téma. A keménysége néha pont a puhaságánál fogva igaz. Kérdezhetné bárki, hogy éppen öregségemre hülyülök meg? Ki tudja! Mindentől függetlenül ez a téma tetszeni fog nektek.
A vonat ablakán kibámulva, nézni az elfutó fákat, dombokat, a tavaszi színeket – fenséges, és valódi kikapcsolódás. A Gyermekvasút felejthetetlen élmény.
Szerintem most már itt az ideje, hogy saját szakács könyvet hozzak össze. A blogban szereplő csirkecomb variációt még biztos nem találta ki senki sem. Eki is itt bujkál valahol, az a kis csibész!
Nem jó kimenetelű sztori, nem lélektápláló, még csak humor sem lappang a sorok közt, ám a problémát továbbítottam a blogomnak. Ennél többet nem tehetek.
Jó tanácsok nektek és magamnak, amelyek a családi béke megőrzésére irányulnak és legfőképpen, hogy ne buggyanjunk meg teljesen feleslegesen.
Tanmese, hogyan lehet még ideje korán megértetni a gyerekkel, mit jelent a NEM SZABAD. S mindez az ő érdekében és a felnőttek érdekében történik.
Próbáltam irtó pozitív lenni, de valahogy egy kissé eltértem eredeti szándékomtól. Megint arról van szó többek között, hogy nem látjuk a fától az erdőt.
Több évtizedes állattartási tapasztalat mondatja velem: örök dilemma, hogy hagyjuk-e szenvedni a kedvencünket, amikor készülődik bennünket örökre itt hagyni, vagy pedig van más megoldás is…
