Simonék félrebeszélnek (126.) Ma nincs ungibungi?

Mottó: Nincs tökéletes állapot, mert mindig más kell, ami éppen rendelkezésre áll!

A beköszöntő képen Laci látható Pocival – aki szintén kandúr a javából.

Kérdezhetné bárki, hogy éppen öregségemre hülyülök meg? Ki tudja! Mindentől függetlenül ez a téma tetszeni fog nektek. A finnyáskodók kerüljenek. Már régóta begyemben van, mint oldalbordának, akit a jó Isten csak úgy, mellékesen teremtett meg a katicabogár és a pingvin megformázása, üzembe helyezése között, egy bizonyos dolog – a sok közül -, amely témát nem sikerült megemésztenem. Alkotó, kreatív, teremtő Istenünknek még megmaradt egy kis nyersanyaga, miután Ádámot teljes pompájában, bodros szőrzetében, kiskakas mivoltában, bölömbika hanghordozásában megteremtette, és úgy gondolta, hogy legyen már egy egészen más: Évát is megteremtette Ádám oldalbordájából.

Mivel kevés nyersanyag állt rendelkezésére a minden ható Teremtőnknek, ezért egy kicsit selejtesre sikeredett a mi ős Évánk. Istenem! Legyintenek még manapság is a férfiak: kicsit nyagda, kicsit nyárvogó, kicsit butácska, de arra jó, hogy a gatyánkat kimossa, éjjel-nappal dolgozzon a munkahelyén, plusz otthon, a háztájiban, a gyereket megszülje, ringassa és felnevelje. Ja, igen! Pardon, pardon! Kifelejtettem a lényeget: ha éjfél után haza megy a kocsmából a férj, és a szesztől kissé felhevülten szexelni akar a félájult feleségével, az a normális, hogy az asszony rendelkezésre kell álljon a nap bármely szakaszában! Még örülhet, ha nem páholja el párját mindent beleadva, hogy “eredményes tevékenységének” gyümölcseként hatalmas karikák éktelenkedjenek a gyengébbik nem örökké kialvatlan szeme körül.

Az asszonyok nagy része nem is merte elmondani senkinek, hogy őt a férje rendszeresen vegzálja és megveri, mert félt a férfi retorziójától. Ám most nem ebbe az irányba viszlek el titeket a gondolat-túrámra. Szelídebbre veszem a figurát.

Ez a gondolat, hogy a nő tulajdona a férfinak, ez hosszú-hosszú évtizedekig természetesnek tűnt. Még a manapság 60-70 év körüli férfiak, ha beszélgetnek egymás között a nagy-nagy dolgokról, nőnek ott nincs helye, mivel azok annyira buták, és még kérdést sem tudnának feltenni semmilyen témában, nem hogy válaszolni rá.

Fontos gondolat fészkelte be magát az agyamba az évek folyamán. A férfinak mindig kell éreznie, hogy valamiben – ha lehetséges, mindenben – jobb, mint a nő. Ezt érezteti is, és kéretlenül kioktatja élete párját vagy megpróbálja úgy irányítani az eseményeket, hogy a nő maradjon alul, vagyis bizonyítottan “na, ugye” selejt gyártmány a nőstény, a “gyengébb nem”.

A teremtés koronája egyben nagyon okos: tudja, az emberi lényt alapjaiban arra tanítják, készítik fel, hogy megfeleljen – akár az egész társadalomnak. Ezt a tulajdonságot már kiskorától fejlesztik.

  • Edd meg ezt a papit -, mondja a mama a kisgyerekének -, akkor édesapád nagyon boldog lesz. Micsoda hülyeség! A kislány gyerekeket meg eleve már egy fajta szolgalelkűséggel nyomorítják meg, hogy mire felcseperedik, a vérévé váljon a megfelelni akarás. Kérdés, hogy ezek a női egyedek mikor jönnek rá, mindenkinek megfelelni abszolúte lehetetlen. Tehát olyan, mintha mókuskerékbe tennék őket, és míg ki nem döglenek, körbe-karikába értelmetlenül futkároznak.

Sokkal izgalmasabb, ha magának próbál megfelelni. Nyugodjatok meg! Ez van olyan testhez álló feladat, ha nem nagyobb, minthogy mindig más kedvébe járjunk. Ráadásul ezt a társadalom nem is nagyon becsüli. Sőt! Nagy valószínűséggel még ki is használják a jószívűséget, gyengeségként értelmezve. Épp ezért mondom: ne tedd gyermeked égő papírkosárba!

Szegény Jolika, aki már a nyolcvanon is túlvan, azt mondta nekem a minap:

  • Képes volt felébreszteni akár éjnek idején is a férjem, amikor rájött a kangörcs, nem érdekelte, hogy belerondít a pihenésembe. Azt hittem, hogy frászt kapok tőle. Nem mertem ellenkezni, mert akkor még el is agyabugyált. Nem volt mit tenni…

A szex örök téma, míg meg nem halunk. Na, és mikor hozakodik elő a kan igényével – aki mindenféleképpen éreztetni akarja a másikkal férfiúi felsőbbrendűségét -, hogy ő pedig igénybe akarja venni a szexuális szolgáltatást, mivel az neki alanyi jogon jár, mint a dubaji őslakósoknak egy bizonyos havi apanázs? Nem fogjátok elhinni! Akkor, amikor a nő menstruációs görcsökben fetreng, migrénes fejfájás gyötri, amikor epét hány a fájdalomtól.

Na, és hogyan jellemzi a témát:

  • Mert direkt csinálod -, mármint arra vonatkozik ez a megállapítás -, hogy a fájdalomtól majd kifolyik az ember szeme, úgy érzi, hogy a homlokát is ki kellene venni, mint egy fiókot, és egy újjal kellene kicserélni, hogy a halálos fejfájás szorításától végre megmeneküljön az ember. Szóval a nő direkt csinálja, hogy menstruációs görcsökben fetreng.

Ehhez nincs mit hozzá tenni!

Ez végig húzódik életünkön időről időre. Hatvannyolc évesen már egy asszonynak – bár biztos vannak kivételek, akik naponta akár ötször is szeretnének közösülni – kevésbé van igénye felvennie a fenékbe vágó bugyogóját – persze ezt csak feltételes módban mondom -, szexi melltartóját, hogy elcsábítsa férjét, akivel már lassan ötven éve él együtt.

Ez a nagy megfelelési mánia viszi a világot a teljes pusztulásába. Mert a zombik csak arra figyelnek, mit sulykolnak az agyukba a médián keresztül. “Oltakozni kell!! Mert így vagyunk másokra is tekintettel”.

Minden szenvedélybetegség egyébként halálos kimenetelű lehet, tehát ha meg akarunk felelni a dohányosoknak, akkor merő szolidaritásból nekünk is rá kell szoknunk a dohányzásra. Szóval legyünk tekintettel másokra – igaz, a beoltott is jó ízűen fertőzi a környezetét, ha éppen beteg… Szóval a jól beidomított média harsogásából kiderül: az egyed akkor felel meg a társadalmi kívánalomnak, ha oltakozik, tehát ekkor jó állampolgár. Ha jó állampolgár, akkor majd békén fogják hagyni – kedvezmények illetik meg. Itt ugrunk fejest a hülyeség szirup-levesébe, mert nem fognak békén hagyni senkit sem. A cél nem ez! Még jobban begyújtanak az üstünk alá, ahol ott rotyogunk közösen. És hogy mi lesz az unokáinkkal? Ki tudja! Mi nem akarunk semmi mást, csak meg akarunk felelni!

Ám a férfit más fából faragták!

Ő még dugni akar, mivel, hogy a prosztatájának jót tesz a gyakori nemi élet. Nem beszélve a férfiúi tudatáról!

Hogy mi tesz jót a prosztatának, férfi orvosok találták ki, mint ahogy azt is férfi orvosok találták ki, hogy a kismamának, ha már egy perces fájásai vannak, akkor jelentkeznie kell a nővérkénél, aki elvégzi a szükséges előkészületi műveleteket, és a nőnek azonnal egy egyenes priccsre kell felfeküdnie teljes anyaszült meztelenül, maximum egy lepedővel letakarják. Ha tíz óráig vajúdik, akkor tíz órán át kell mozdulatlanul feküdnie. Addig ugyan nem voltak egybefüggő fájdalmai a várandós nőnek, ám most, hogy az ágyra felfeküdt, a tökéletes természetellenes helyzet miatt majd kifolyik a szeme az egybefüggő, vonításra ösztökélő fájdalomtól.

Én például a fiam születését megelőző nap (1980 novemberében) már nem vacsoráztam, éreztem, valami (azaz valaki) készülődik. Másnap délben, amikor fel kellett feküdnöm a szülőágyra, már akkor közel 20 órája nem ettem semmit sem, de inni sem szabadott. Már erre az egyszerű tényre is azt mondom, hogy nem semmi. Na, most az észbontó nehéz küzdelmet étlen-szomjan kellett átélni teljesen természetellenes helyzetben, amely nem volt másra jó, hogy a nőket jól megszenvedtessék. Akik pedig ezt a kíméletlen kínzási módot kitalálták, olyan férfiak lehettek, akik utálták a nőket. Ha valaki logikusan gondolkodik, ilyen Isten-verte dolgot nem találna ki, hiszen amikor a gyermek világra hozására kerül a sor, nem is tud részt venni a kismama ebben a kiterített béka pozizicióban, mert egy teljesen lehetetlen helyzetben vergődik, mint egy leterített állat. Remélem, ma már ez az embertelen módszer megváltozott.

Öt és fél óra után megszületett a kisfiam. Persze, hogy milyen az ember! Ott, a szülőágyon – miután 5,5 órai istentelen szenvedésen átestem, azt mondtam:

  • Jöhet a következő!

Az orvosom, aki összesen az utolsó tíz percben volt jelen, azt mondta:

  • Normális szülés volt! – Ő már csak tudja.

Kíváncsi lettem volna, ha neki kellett volna megszülnie a gyereket ilyen körülmények között, akkor is azt mondta volna?

No, kissé elkalandoztam, mint fejvesztett oldalborda, térjünk vissza a címben szereplő ungibungához. Rájöttem, hogy Laci mindig akkor áll elő extra kérésével, amikor egészen biztosan halálos fáradt vagyok. Vagy egy egész napos ugarfeltörés, földmegművelés, kemény ásás-kapálás után, vagy 40 kilométeres táv lekarikázása után, amikor csak egy dologra vágyok: hogy zuhanyzás után teljesen más tevékenységgel töltsem időmet, mint addig.

Ekkor ugyan is jó eséllyel nemet kap, pedig nem kér ő semmi egyebet, mint egy kis mechanikus közreműködést. A nők ősi mesterségéhez hozzá tartozik, hogy szó nélkül szétteszik lábukat, ha életben akarnak maradni… És semmi mást nem “lovagol meg” a him, hogy a nő meg akar felelni a másiknak. Ez pedig azt jelenti, hogy a férfi ismeri a női lelket, aki meg akar felelni.

Az egyik barátnőm, aki szintén már nem a hamvas pipi kategóriájába tartozik, arról panaszkodott a múltkor, hogy üldözi férje nemi őrületeivel, bár már évjáratát tekintve túlvan a nyolcvanon. Már nem áll fel a szerszámja, csak ha ajzó szert vesz be. Akkor meg mi a fenének kell erőltetnie? Az urológusoknak az a mániájuk, hogy a férfiakat azzal bíztatják, a szex fiatalon tart. Mindegy, hogy milyen áron. A másik pedig akár ki is nyúlhat!

Bocs! Egy kicsit elgurult nálam a gyógyszerem, de én így látom. Még az is lehet, hogy egyes férfiakat idegesíti, ha a feleségük fantasztikusan harmonikus lelkivilággal rendelkezik a növényeik ápolása közben. Irigylik tőlük azt a csodálatos képességüket, hogy örülni tudnak a naplementének és minden, ehhez hasonló, szentimentális dolognak, ahelyett, hogy kielégítenék felböffenő nemi gerjedelmeiket.

Már én is úgy vagyok ebben a nagy közös üstben – ami alá begyújtottak javában -, hogy egyre kevésbé akarok megfelelni másoknak, igaz, ezt már régóta gyakorlom. Szerintem inkább ők biciklizzenek, hogy nekem megfeleljenek egyáltalán.

Egyet biztosan állíthatok: irtó nehéz dolguk lenne.

Az sem lényegtelen dolog, hogy minimum ötven éves házassági kapcsolatban levő emberekkel állok le boksz mérkőzésre, azaz hallgatom meg ebben a témában a véleményüket. Mert manapság inkább váltott lovakkal élik le földi életüket az emberek egyre nagyobb része. Mire egy férfi hatvanadik életévét betölti, már a harmadik feleségét próbálja fel magára, mint az új bundát a belvárosi szűcsnél.

Semmi felelősségvállalás, sem másért, sem magunkért. Van olyan fiatalember ismerősöm – nem egy -, akiknek nincs párkapcsolatuk. Csak így egyszerűen! Mert mi van akkor, ha az illető hölgy, a pozíciójából fakadó bevételére utazik? És azt sem veszik észre ezek a fiatalemberek – de itt fiatal nőkről is ugyanúgy beszélhetünk -, hogy az egész életüket egy belső cellában élik le, a természetes társas lét egyre távolabbi képzelgésnek tűnik. Mert mi van, ha…

A Simonék félrebeszélnek sorozat kedvelőinek ajánlom, hogy a KATEGÓRIÁBAN nézzen körül: https://simonmara.com/category/simonek-felrebeszelnek/

 

habos felső plusz kalap

Ha barangolni akarsz a blogom lankáin, megteheted!

INSTAGRAM: simonmara54

(melyet ritkán látogatok)

 

 

 

 

Cikkajánló

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük