Szerintem most már itt az ideje, hogy saját szakács könyvet hozzak össze. A blogban szereplő csirkecomb variációt még biztos nem találta ki senki sem. Eki is itt bujkál valahol, az a kis csibész!
Szerző: simonmara
Megszülettem, és ez elég ok volt arra, hogy kíváncsi legyek másokra, a világra, mely körül vesz. Ennek a túlfűtött kíváncsiságnak "köszönhetem" az összes kalandomat, melyeket papírra vetettem - mások és jó magam szórakoztatására. Sajnos sok eltűnt valamerre, mint a vadlovak a messzeségbe.
Ez a blog legalább annyira zűrös, mint a világ körülöttünk. Mindez csak azért van, mert a nagy főnök, a Youtube nem enged rövid videókat közkinccsé tenni. De miért? Könyörgöm! Így kénytelen voltam én is ellenlépéseket tenni. Hiába, makacs ember hírében állok!
Legyek puha léptű nőstény, mint macskáim közül bármelyik? Akárhogy is iparkodom, lehetetlen, mert csak két lábon állok a Földön, de már ez is kétséges.
Nem jó kimenetelű sztori, nem lélektápláló, még csak humor sem lappang a sorok közt, ám a problémát továbbítottam a blogomnak. Ennél többet nem tehetek.
Jó tanácsok nektek és magamnak, amelyek a családi béke megőrzésére irányulnak és legfőképpen, hogy ne buggyanjunk meg teljesen feleslegesen.
Ha hajnalban felébredek, nem mindig kap el a hatalmas, hurrá optimizmus. Sőt! Ekkor kell gyors iramban felkelni, hogy a gondolatok ne nyomjanak agyon. Ám csak készülődjünk a szép május befogadására!
Mit mond a rend őre, mit mond a diák és hogyan vélekedik a nyugdíjas Budapest utcáin?
Tanmese, hogyan lehet még ideje korán megértetni a gyerekkel, mit jelent a NEM SZABAD. S mindez az ő érdekében és a felnőttek érdekében történik.
Próbáltam irtó pozitív lenni, de valahogy egy kissé eltértem eredeti szándékomtól. Megint arról van szó többek között, hogy nem látjuk a fától az erdőt.
Több évtizedes állattartási tapasztalat mondatja velem: örök dilemma, hogy hagyjuk-e szenvedni a kedvencünket, amikor készülődik bennünket örökre itt hagyni, vagy pedig van más megoldás is…
