Költészet napja alkalmából osztom meg ismét ezt a verset, melyből kitűnik, hogy születnek a versek. Legalább is nálam.
Szerző: simonmara

A 2015. november 13-i, párizsi, őrületes, megmagyarázhatatlan, értelmetlen terror támadások megráztak bennünket, mindannyiunkat a világ minden pontján. Nemre, nemzetiségre, vallási hovatartozástól teljesen függetlenül. Nem merevedhetünk

Van egy gondolat, amely el kezd bennem kiabálni. Ekkor születik a vers bennem.

Vélemények – életérzésekből fakadnak A címben szereplő csoportot tavasszal hoztam létre, és egyszer csak azt vettem észre, hogy már egyesek számon tartják, mi is kerül

A problémám főleg abból eredt, hogy nem akarja meghallani az én szempontomat. Szinte habzott a szám a dühtől, a férjem semmit nem értett az egészből…

(Most már biztos rájöttetek, miért is rajongok annyira a blogírásért. Azt csinálok, amit akarok. Itt van mindjárt a beköszöntő kép! Mi köze a mondanivalóhoz? Semmi!

Az ugrásra kész leopárd Október 30. (Leopárd Tamás Török fotó) Csütörtökön ömlött az eső, és hálás voltam a Sorsnak, mert a családtagok időben kilőttek. Senki nem nyüzsgött,

Néha magam is elcsodálkozom, hogy miket tudtam összeírni, de akkor olyan korszakomat éltem.

Nekem kedvenc témám: beszélgessünk! Amennyit csak tudunk! Ugyanis sokat tanulhatunk egymástól! Ezek a tanítások nincsenek bent a tankönyvekben, máshol sem.
Nem tagadom soha! Amikor ezt a fotót készítettem a kertemben, eszembe jutott egy jelenet. Biztos, hogy nektek is voltak olyan percek, amelyek élményét magatokkal viszitek