Néha magam is elcsodálkozom, hogy miket tudtam összeírni, de akkor olyan korszakomat éltem.
Szerző: simonmara
Megszülettem, és ez elég ok volt arra, hogy kíváncsi legyek másokra, a világra, mely körül vesz. Ennek a túlfűtött kíváncsiságnak "köszönhetem" az összes kalandomat, melyeket papírra vetettem - mások és jó magam szórakoztatására. Sajnos sok eltűnt valamerre, mint a vadlovak a messzeségbe.
Nekem kedvenc témám: beszélgessünk! Amennyit csak tudunk! Ugyanis sokat tanulhatunk egymástól! Ezek a tanítások nincsenek bent a tankönyvekben, máshol sem.
Nem tagadom soha! Amikor ezt a fotót készítettem a kertemben, eszembe jutott egy jelenet. Biztos, hogy nektek is voltak olyan percek, amelyek élményét magatokkal viszitek
Érzem, eltunyultatok. Megposhadt lelketekben kövér békák brekegnek. Ez még nem volna probléma, a baj csak az, hogy elhiszitek, amiről ők kuruttyolnak. Nem lesz jó ez így, Gyerekek! Ha haza megyek, szétcsapok köztetek!
(A beköszöntőben látható gesztenye fasort Budafokon „kaptam le”, mely egészen a házunkig tart. (Eltűnt egyébként, pótlom. Nem tudom, mikor.) Igazán varázsos minden évszakban. Tulajdonképpen ez
Megígértem valakinek, de lehet, hogy csak álmodtam, hogy ezt a verset is bedobom a közösbe. Mindegy, itt van teljes életnagyságban!
Egy nap lazán felskiccelve A szobám ablakából ezt látom reggel (Manci nem mindig ül ott egyébként): – Hol voltál? – A mezőn -, válaszoltam, miután
Én úgy gondolom, hangsúlyozom, ÉN, S NEM MÁS, hogy a gyász mindenkinek a saját gyásza, nem lehet betenni egy közös kalapba.
Kedvenc, össze-vissza blogomat most fogom nektek átnyújtani hétvégi csemegeként. Jó szórakozást! A kérdés mindig az, hogy mi érdekel. Engem most csak a majom érdekel. Állj! Ezt
Egy könnyű hangvételű verset húztam elő a cilideremből a mai estére, nektek, kedves Gyerekek!
Remélem, már ágyból nézitek a tévét, és a zoknit is levettétek a lábatokról.