Szöszi-NET (38.) MINDEN

(Slava Fokk szerelmetes képeiből választottam ki egyet nektek.)

Előjött ez a téma, és nem bánom, kedvemre való. A Facebook erre jó.

Az alábbi, fantasztikus produktum indította el a lavinát. Na, persze nem ilyen lavinára gondolok, mint ebben a versben megírtam.

Lajos Dénes megosztott egy csodás Chris Rea számot, amelyhez ezt írta: „Eddig azt hittem, hogy a tánc az, amikor egy férfi és egy nő, szar zenére, idióta mozdulatokat végez, ahelyett, hogy dugnának. És lám, jó zenére is lehet…, de minek?”

És íme az elmés párbeszéd a Facebook-ról:

Kedves Lajos Dénes!

A Mindenható nem bukott bele egészen addig, amíg érzéseket érzékelünk akár rosszat, akár jót. Ha rosszat, az jót is jelenthet, mert a rossztól szabadulni akarunk.

(Persze nem úgy, mint az én drága Popi kutyám, amikor bogáncs megy a bundájába. Ekkor ugyanis lefekszik, és addig nem hajlandó tovább menni, amíg ki nem szedjük a bogáncsokat.)

És csak a jó felé van menekvés.

Kalitka, melyből kihessen a madár. Örök téma. És mindenki beleképzeli lelkét, ahogy kirepül a sötét börtöne ablakán:

Számomra a MINDEN nagyon kevésen múlik. Nekem elég egy kedves szó, hogy valaki rám mosolyog, ha megkérdezik, hogy vagyok, ha átadják a helyet, pedig éppen erőmben dúskálok. Ha át tud valami vagy valaki lényegíteni – akár csak – egy percre is. Egy zeneszám, egy gondolat, egy érzés megérint, nekem az már MINDEN.

MINDEN, amikor a zene magával ragad, és táncban csúcsosodik ki. Ilyenkor az erők úgy tombolnak az emberben, mint amikor vihartól üvöltenek a tenger hullámai.

MINDEN – ami a hétköznapokból kiragad, és ezen pillanatokért érdemes élni.

MINDEN, amikor nézek ki a fejemből, és nem is látom, hogy mi van körülöttem, csak valami érzés magával ránt, mint amikor a csali miatt bekapja a hal a horgot.

És miért MINDEN? Mert akkor vagyok teljes, akkor a határaimon túlra jutok, a lélek börtöne kinyitja kapuját.

Na és ennek az ellentéte a NAGY SEMMI, amely lehet persze kicsi is. Ám teljesen mindegy, hogy kis 0-át vagy nagy 0-át írunk.

Ebben az állapotban készülődsz a MINDEN-re.

Ekkor érzed legbelül, hogy nem jól van ez így, ahogy éppen létezel, és érzed, hogy mindjárt boldog leszel, csak még azt nem tudod, milyen formában. Mint amikor a hóvirág kezdi kidugni apró kis szirmait a hó alól. Szinte hihetetlennek tűnik minden tavasszal. És ez a csoda minden évben megtörténik.

Köszönöm Lajos Dénes, hogy ezt a témát egy frissnek induló hétfői hajnalon (2017.03.06.) kibontottad bennem.

Kedves Barátaim, Nő Társaim!

Kívánom, hogy legyen minél több olyan pillanatod, mely a MINDENt súrolja!

Kedvenc macskáimmal kívánok jó éjszakát elsősorban NŐ TÁRSAIMTÓL (lévén március 8., a Nemzetközi Nőnap):

Ha barangolni akarsz a blogom lankáin, megteheted!