Január 6.
Miután aznap is rám tört legalább két órás kétségbeesési roham, melynek továbbra is az volt a
témája, hogy „mi lesz a, hogy lesz a…”, ezért este felhívtam Jutka barátnőmet, aki próbált
megnyugtatni:
– Nézd, én már eleje óta ismerem az ügyet, de ez az ember nem érdemli meg, hogy
ennyit foglalkozzál vele. Tudom, mondtad, hogy a szerelem nem érdem szerint van, de
könyörgöm, megérdemli-e ez az ember, hogy akár csak szót is fecséreljünk a személyére, ha
azt merte mondani, hogy elvesztette a könyveidet vagy, hogy egyetlen szót nem ejtett a te
csodálatos verseidről?
– Annak idején, amikor az első kötetről pár szót mondott, kimondottan díjazta, és úgy
láttam, irigy volt teljesítményemre, ám aztán ez a nagyvonalúsági rohama megszűnt egy életre.
– Mit adott neked annyit, hogy megérdemli ezt a nagy figyelmet, és hogy ennyi ideje keseregj miatta?
– Az utóbbi egy évben – ahogy már mondtam neked – koncentrált figyelmet tanúsított
irántam. Nem győztem több ízben csodálkozni ezen. (Azt hittem, hogy beteg, amiért végre
érdemeim szerint bánik velem.) És lehet, hogy csak egy ölelés volt, ami megérte (persze ennél
jóval többet adott nekem), sőt az első évekre vonatkozóan csak egy csók volt – már ami a
testiséget jelenti, nem volt több. És mennyire rajongtam ezért az emberért! Most pedig már
komoly ágyjelenetek követték egymást, és ami a kapacitását illeti, egyszerűen kiválóak.
Igazán csodálatos szerető. Tehát azt is mondhatom, hogy most már van miért ennem magam.
– Ez mind nagyon szép, de megérdemli?
– Ha az elejétől nézzük a dolgot, akkor lehet, hogy azt kellene mondani: nem.
– Amikor annak idején felhívtam, hogy az újságíró iskoláról kérdezzem – fűzte
gondolatmenetét tovább Jutka -, nagyon jól emlékszem, milyen pökhendi és beképzelt volt.
Azt kérdezte tőlem, amikor már tulajdonképpen nyilvánvaló volt, hogy belőletek nem lesz
semmi: „Maga (figyeled: maga) ismeri őt? Mondom: a Mara barátnője vagyok. Erre azt
válaszolta, hogy mondjam meg neki, már, mint neked, hogy hagyjál békén, ne merd keresni,
mert megveret téged. És hogy te egészen biztosan nem vagy normális.
– De hát ez ráadásul nem is volt igaz, mert egyáltalán nem is hívtam. Ezen egyébként
már többször elgondolkoztam, hogy miért volt ilyen megátalkodott ebben a kérdésben, hogy
én üldözöm. Szerintem párhuzamosan futhatott valami nő ügye, és annak a csajnak a
hívogatásait az én számlámra írta. Csak ez lehet a magyarázata, vagy az, hogy tök elmentek hazulról nála.
– És azt mondta, hogy biztos már én is, figyeled! – csattant fel Jutka hangja -, hogy én is
szerelmes vagyok bele! Hát nem szerénytelen az ürge. Annyi szent! Egyszer, emlékszem, egy
troli buszon találkoztam vele, pár méterrel messzebb ült tőlem. Volt lehetőségem
megfigyelnem. Tulajdonképpen megértem, hogy miért szerettél bele. Sármos az ürge, az
biztos. Sok csajon átmehetett már. Szerintem egy-két vérmesebb nőci meg is téphette, amiért
szemétláda volt velük.
Még a könnyem is kifolyt, úgy röhögtem, mert lelki szemeim előtt láttam egy-két olasz filmbe
illő jelenetet. A nevetés hatására kezdtem érezni, megy ki belőlem a kesergés mérge.
folytatás nem marad el…
A beköszöntőt itt olvashatjátok el!
(Ezt az anyagot akkor írtam, amikor majdnem úgy nézett ki – ez az állapot tartott pár hónapig, amikor úgy gondoltam, meghajlok más szempontoknak, és abba hagyom a közlését. Ám megráztam magam…)
Az 1. részt itt olvashatjátok el!
A 2. részt itt olvashatjátok el!
A 3. részt itt olvashatjátok el!
A 4. részt itt olvashatjátok el!
Az 5. részt itt olvashatjátok el!
A 6. részt itt olvashatjátok el!
A 7. részt itt olvashatod el!
A 8. részt itt olvashatod el!
A 9. részt itt olvashatod el!
A 10. részt itt olvashatod el!
A 11. részt itt olvashatod el!
A 12. részt itt olvashatod el!
A 13. részt itt olvashatod el!
A 14. részt itt olvashatod el!
A 15. részt itt olvashatod el!
A 16. részt itt olvashatod el!
A 17. részt itt olvashatod el!
A 18. részt itt olvashatod el!
A 19. részt itt olvashatod el!
A 20. részt itt olvashatod el!
A 21. részt itt olvashatod el!
A 22. részt itt olvashatod el!
A 23. részt itt olvashatod el!
A 24. részt itt olvashatod el!
A 25. részt itt olvashatod el!
A 26. részt itt olvashatod el!
A 27. részt itt olvashatod el!
A 28. részt itt olvashatod el!
A 29. részt itt olvashatod el!
A 30. részt itt olvashatod el!
A 31. részt itt olvashatod el!
A 32. részt itt olvashatod el!
A 33. részt itt olvashatod el!
A 34. részt itt olvashatod el!
35. részt Mi történik valójában? itt olvashatod el!
36. részt Valami nem stimmel itt olvashatod el!
37. részt Szótlanul, súlyosan itt olvashatod el!
38. részt Bocsánat, bocsánat! itt olvashatod el!
39. részt Kinek zenél a szél? itt olvashatod el!
40. részt Mi a fáradtság oka? itt olvashatod el!
41. részt Az ember a saját temetésén itt olvashatod el! 42. részt Válságstáb a Lurdy Házban itt olvashatod el!
Aki igényt tart a további blogjaimra, figyeljen egy kicsit jobban, mert a blogom linkje megváltozott
az alábbira
The subsequent time I read a blog, I hope that it doesnt disappoint me as a lot as this one. I imply, I do know it was my option to read, however I actually thought youd have something fascinating to say. All I hear is a bunch of whining about one thing that you could possibly fix if you happen to werent too busy in search of attention.
It’s a novel excerpt in which the protagonist is just suffering from the deepest pots of a love grief.
Best regards: Mara Simon