Szöszi-NET (60.) Kezdő bloggereknek egy kis tanács!

Kedves Barátom!

Nem tudom, melyik országban élsz, hány éves vagy, csak annyit, hogy van családod, feleséged, gyermeked, éppen most volt problémád a munkahelyed megtartása terén. Remélem, rendeződött ez a téma nálad.

Sok blogomat kommentelted, ezért hálás köszönetem. Érdekes, a magyar ismerőseim nem veszik a fáradtságot, hogy akár csak egy egérfarknyi mondatban leírják a blog legalsó részében a véleményüket. Ám mindig kiderül, hogy már évek óta olvassák írásaimat…

Azonban nem ez a tárgy a mai felhozatalnak, inkább az, hogy sok mindent állapítottál meg, észrevételeztél, kérdeztél. Valami szellemi összhangban vagyunk annak ellenére, hogy – egyelőre – behatározhatatlan személy vagy. Remélem, nem sokáig. Például azt is kérdezted, hogy mennyibe kerül egy blog beindítása. Ez sok mindentől függ, például attól, hogy mennyire értesz a számítástechnikához, van-e baráti segítséged? Ha nem számíthatsz családi, baráti közreműködésre, akkor az illető szakemberrel miben állapodtok meg, aki segít neked a blog arculatának kialakításában.

Egy biztos, a WordPress blogok aránylag használhatóak. Sok bosszúság is ért az eltelt öt év alatt, de még sem lépnék le ettől a társaságtól, legalább is azt hiszem. Javukra szolgál, hogy rengeteg látvány-variációból lehet válogatni, ami nekem nagyon fontos. Ez ingyenes, tehát nem kerül pénzbe.

Egy tárhelyszolgáltató társaságnak kell a tárhelyért fizetni. Ez nem horror összeg, érdemes azonban éves díjban fizetni, mert ha elmaradsz, akár csak egy fél napot, abból egyes társaságok akkora nagy hűhót csapnak, hogy képesek hetekre leállítani, kivonni a blogodat a forgalomból. (Íme, a témát olvassátok el: Kitiltott személy (14.) Három hét kényszer pihenő után)

Figyelni kell a domain név megválasztására. Na, azon lehet agyalni, tökölni, hogy mi az, ami a legjobban passzol a leendő blog profiljához. Olvass utána az interneten, milyen szempontok mentén választod ki a domain nevet. Nekem egyszerű volt, mivel a nevem fémjelzi egyediségemet: www.simonmara.com. A domain név azt jelenti, hogy más már nem használhatja. Ezt is évesben érdemes fizetni.

Aztán – amennyiben nem vagy szakember – érdemes valaki “mestert” is felfogadni, aki a számítástechnika világában járatos, hogy az állandóan felmerülő kérdésekre megtaláljátok közösen a megoldást.

Ahogy mondtam neked, a mi korosztályunk – 50-60 évestől számítva – nem tanult számítástechnikát. A számítógép használata sok kortársnak még mindig tabu. Nem tudják, mennyire hátrányban vannak a jó kis információk begyűjtése terén, de ki tudja…

Én csak írni tudok – mint író, költő és újságíró -, és genetikailag örököltem jó képi megfogalmazást édesapámtól, aki fotóművész volt. Ez a kettő összefonódik blogjaimban, egymást erősítik, nem beszélve arról, hogy engem is sok esetben kimondottan szórakoztat.

Leendő feladataid – ha komolyan gondolod a blogírást az alábbi:

  1. Tulajdonképpen kapcsold be a tudatalattidat, amely – köztudott – a megoldások tárháza, el kell gondolnod első- és utolsósorban, hogy ténylegesen mit akarsz elérni, miért szeretnél bloggal foglalkozni?
  2. Az sem árt, ha tudod, érzed minden porcikádban, hogy ezt szeretnéd csinálni. És amiért az ember tiszta szívvel képes lemondani egyéb időtöltésről, szabad idejét is feláldozni. Míg egyesek a fotelben kényelmesen elterülve éppen valami dög unalmas sorozatot néznek, addig viszont mi szellemi tornát végzünk. Ez persze néha fárasztó is lehet. Az sem árt, ha a házastársaddal valami kompromisszumra lépsz.
  3. Nem árt tudni, hogy az igazi eredmények csak évek múlva jönnek meg, amikor kiderül, hogy annyi odafigyelés, annyi tanulás, annyi csiszolódás mégis megérte sokszorosan, mert kapod az elismeréseket, azt, hogy az írásaiddal ki tudtál húzni másokat a lelki mélyrepülésük kellős közepéből. Tudod Te, mekkora nagy öröm nekem, ha azt olvasom, hogy az írásaim elolvasásának köszönheti, hogy egyáltalán életben maradt? Nagyszerű dolog ez!
  4. Ha készen állsz az állandó fejlődésre, tanulásra, ezen szakma iránti alázatra, akkor a blogerek között a helyed! Senkire ne hallgass! Egyedül befelé figyelj, hogy a szíved mit üzen neked.

Utolsó-előtti tanácsom: igaz, hogy a nagy hal megeszi a kisebbet, de az a kicsi addig is boldogan él, mert a tőle telhetőt megtette!

 

 

Utolsó tanácsom: a hezitálás az egyik legvisszahúzóbb dolog, amely olyan, mint egy aknamező. Amikor elkezdtem a blogolást, fogalmam sem volt, mit hogyan csináljak, mivel nem járt előttem senki ezen a területen, koncepcióm sem volt nagyon. És menetközben alakult ki, mit is akarok, és az elképzeléseimet milyen formában hozom létre. Előnyömre vált – mint mindig -, hogy soha nem látogattam meg más blogját. Miért is néztem volna meg, ha én a saját gondolataimból, érzéseimből akartam építkezni? Így azt érhettem el, hogy egyediségemhez semmi kétség.

Kedves Barátom! Sosem lehetünk tökéletesek – ez igaz -, de azért törekedhetünk arra!

Amennyiben a fentiekből néhány gondolatot tovább gondolsz, máris nagy lépést teszel magad és mások érdekében. Jó blogolást, kedves Barátom!

Üdvözlettel: Simon Mara bloger

A Szöszi-NET sorozat kedvelőinek ajánlom, hogy ebben a KATEGÓRIÁBAN  is nézzenek körül bátran: https://simonmara.com/category/szosszenetek/

Ha barangolni akarsz a blogom lankáin, megteheted!

INSTAGRAM: simonmara54

(melyet ritkán látogatok)

Cikkajánló

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük