Kitiltott személy (10.) Tisztelt Facebook!

(Csak mihez tartás végett, ez a kategóriám, a „Kitiltott személy” olyan nekem, mint a jeruzsálemi Panaszfal.)

Teljesen ide illik Csontváry Kosztka Tivadar festménye. Címe:  Panaszfal bejáratánál Jeruzsálemben. (1904.)

Utálok szabályzatokat olvasni, mert úgy érzem, mint egy kelepcébe csalt menyétke. Ám kénytelen voltam. Meg kellett azonban állapítanom, hogy bottal üthetem igazam.

Megint árulás tényét kell dokumentálnom.

A kérdés: miért függesztették fel az én „saját bejáratú” oldalamat, Mara Simon néven, amikor az már békésen megvolt ebben a fene nagy kavalkádban legalább három éve. És nincs abban egyéb, mint minimum 600 blog, amelyeket a világ minden csücskéből szívesen olvassák.

Hőssé kell magamat nyilvánítani, mert elolvastam a „A Facebook Oldalak szolgáltatására vonatkozó használati feltételeket”. Próbáltam illeszteni az én blogomhoz a fenti, iszonyú száraz „valamit”. Köztudott, hogy írásaimban – változatlanul – az emberi kapcsolatokra és problémákra fókuszálok, hogy mit tapasztalok a nagy világban, vagy amikor mozgó képekben szeretném kifejezni mókás vagy kevésbé vicces gondolataimat, és ha megfeszülök sem látom, hol vétettem én.

Nálam az ember áll a középpontban. A szabályzatok messze kerülnek.

Kinek az érdekeit sértettem vérig úgy, hogy az oldalamat kivonták a forgalomból?

Nem egyszerűbb lett volna, ha konkrétan megmondják, mi a probléma, hogy azt tudjam korrigálni? Nem. Ehelyett egy ezer pontokból álló, száraz szabályzatot vágnak hozzám, hogy nem felelek meg ennek. Bár három éve megfeleltem, és stílusom abszolúte nem változott semmit, ám egyszer csak valaki felébredt, és a homlokára csapott:

Simon Mara nem illik be az „egyen-sorba”. Végül is valóban nem lehet lekottázni, lemásolni, de lehet, hogy éppen ez bennem a jó?