Ezúttal egy kicsit elszaladt a ló alattam, de aki lírikus irodalmi művet akar olvasni, más irányt vegyen fel! Sorry!
Év: 2016
Tünci bekapcsolja a berregőjét, és a kérdőjel öblébe ül. Előtte macska puszit ad, végig nedvesíti az orrom hegyét, ettől el kezdek röhögni.
Jön a tavasz, a természet – s benne mi, magunk is – felpezsdül és szinte lángra lobban…
Olyan vagyok, mint egy öböl. A kapitány elmegy két-három hónapra, évekre a nagy tengerekre. Aztán hazajön, örömködik az asszonnyal egy kicsinység, kipiheni magát, és újból útra kél.
A tavaszi neszezések nagy érvágás nekem, mivel vonz kifelé a természet a klaviatúra mögül. A kertünk mögötti kiserdőben már akkor a zsivaj a madarak által…
Célunk a medvehagyma volt. A Lórévi út a lórévi révhez visz le girbe-gurbán. És ott, valamerre van a medvehagyma lelőhely.
Nem végleg búcsúzom, de hiányom, remélem hiányjel lesz egyeseknek. Tudnotok kell, hogy egy hihetetlenül izgalmas regényen dolgozom. Baromira jó lesz, és nem azért, mert én mondom, hanem azért, mert én írom.
Annyi melegség áradt a hangjából, mint a jó édesanyának, mikor az elsős fiát kérdezi az iskolából haza jőve. És minden idegszálával a másikra koncentrál, hogy meg tudja, mi történt vele a suliban az első „munkanapon”.
Most bele vetjük magunkat egy újabb közkeletű témába, a porszívózás rejtelmeibe. Megtudhatjuk, hogy mitől döglik a légy. Pláne, ha a porszívó tényleg jól működik, és még használni is lehet mellékesen.
A küzdelem nem más, mint egy, a múlt életünkből hozott batyu hátunkra kötve. Onnan nem tudjuk levenni, letenni az árok szélére.