Ha az ember egy kissé meg van bolondulva, és hajlamos, hogy versekben közlekedjen, bizony, hogy megteszi. Ennek következményeként két kötetnyi versem gyűlt össze az évtizedek folyamán. Ezek közül jó pár a teljes lelki leépülés határán született. Ez is valami ilyesmi…
Hónap: 2016 január
Mit csinálunk, ha minden jó alaposan „összejön”? Megmondom én: egy darabig sajnáljuk magunkat, de aztán felszívjuk magunkat, és neki ugrunk a feladat megoldásának… Jobb esetben…
„Tiszta képtelenség, hogy egy normális ürgét kifogjak végre” -, dünnyögött Janka maga elé, miközben az ajtón tuszkolta ki magát a sötétbarna műszőrme bundájában. (Hogy
Van aki szeret vásárolni, van aki kevésbé. Én az utóbbit képviselem. Ez a vers egy képzeletbeli szükségletek megvételéről szól s magáról, az életről.
Bökés Mindig zavarban voltam, amikor értesített a Facebook, hogy kik böktek meg. Na és? Mi a szent szöszt csináljak? Fussam körbe a Földet vagy álljak
Közben már helyet változtattam, a szoba másik végébe sétáltam. A férfi elszántan elém állt – szemében tüzes fények villantak -, és hirtelen mindkét tenyerével két
Ez egy drámai időszak kivonata, amikor minden idegszálunkkal kifelé figyelünk bentről. A „bent” egy szorító érzés, mely éjjel-nappal fogva tart.
A repülés és a festészet teljesen passzol egymáshoz, hiszen a harminc éves hőlégballonozás sok, csodálatos európai és hazai tájra vitte el Tornyai Tibor festőművészt egyenesen a hajnal vagy a napnyugta eufórikus kitárulkozásába.
Egy férfi, aki a vesztes pozícióra pályázik Jankának ez alatt a pár év alatt voltak kalandjai a férfiakkal, mert ahogy mondtam, nem nyugodott bele, hogy
