(Lelkiismeret-furdalásom van, mert „direkt” saját bejáratú hófúvásba kerültem. Hogy ez miképpen történt? Egyszerű: akartam én foglalkozni az új bloggal természetesen, de a kettős énem másik fele – a lustábbik vagy aki mindig a könnyebb végét akarja megfogni a dolgoknak – inkább körbe futotta az egész világot, csakhogy ne kelljen foglalkozni a tényleges munkával.
Ezért a tudatalattim különböző galibákat okozott nekem. Eltörtek dolgok, eltűntek tárgyak, hirtelen feltűntek olyan programok, amiken feltétlenül meg kellett jelennem, olyan emberekkel találkoztam, akikkel nem kellett volna találkoznom, viszont ellenpontozásképpen természetesen nem találkoztam olyanokkal, akikkel életbevágóan fontos lett volna talizni.
Most veszek egy kis levegőt – engedelmetekkel. Ismételten tönkrement a számítógépem. Még csütörtök vagy szerda éjjel 1 órakor még javában vertem a billentyűket egyik kedvenc barátommal beszélgetve, de mire újból hozzá ültem, hogy újabb, hihetetlenül okos dolgaimat kürtöljem szét a nagyvilágba… Ekkor még csak hat órányira voltam a perfekt használhatóságtól, teljesen összeomlott a rendszerem, és még azt sem tudtam tudtul adni a nagyérdeműnek, hogy „LE VAGY TE SZ…” Pedig ez fontos lett volna, mert szívből jött volna ez a kemény – székrekedésszerű – közlemény.
A winchester végelgyengülése volt az a pont, amikor azt mondtam, hogy feladom, mert idáig csak hófúvással szemben gyalogoltam egy gyenguska kis mokaszinban, több méteres hóból ki sem látszódva. Az én tűrőképességemnek is van határa. Szóval elvesztek megint a gondosan, sok munkával összegyűjtött képeim, videóim. Hiába mondják a szakemberek, hogy mentsük le ezeket, de szerintem fizikai képtelenség állandóan menteni, mert akkor az időnk nagy részét elvinné ez a művelet. Most megint halászhatok-vadászhatok…
Viszont – miután megosztottam ezt az önvallomást veletek, mintegy a szennyesemet rátok borítva, lazán – most már tudjátok, miért nem jelentkeztem napokon keresztül. Hólavina temetett el.
Kárpótlásul régi kedvenc csemegémmel kínállak meg benneteket. Ez úgy néz ki, mint egy kis töppedt mazsola szem. Ráadásul még a karácsony előtti időszakból, mert észrevettem, hogy néhány szemet elejtettem. Jó lesz? Nem? Never mind!
Hogy én mennyi habcsókot ettem ezen az éjszakán??? (Ez a habcsók-zabálási korszakom mindig karácsony előtt tör rám, amikor a szent ünnepre megvásárolt habcsók készletemet kényszeresen elfogyasztom.) Mire Laci egyet pillanthatna körbe, hogy mi is történik valójában, addigra már habcsók hegyeket tűntek el.
december 12.
Ma reggel pedig le kell ugrálni azt a sok habcsókot, amit befaltatok mohón, mint a mezei pockok! (Vagy én lettem volna?)
Ez a fotó magáért beszél. Különösebben nem kell magyarázni, szájba rágni. Aki nem tud szájról olvasni, azt csak sajnálni tudom. Ha nem értitek, akkor kérdezgessétek egymást. Kommunikáljatok egymással! (Ez a házi feladat!)
Teddy Apunak ez jutott eszébe a Facebook oldalamon megosztott, fenti kép láttán:
Teddy Apu: „Három évig nem volt kulcsom!” Három év örökös égő tűzben!
Üdvözlettel:
Simon Mara
- részt itt olvashatjátok el Cuki Mukika alcímmel!
2. részt itt olvashatjátok el Mizu, Bébi, mizu? alcímmel!
3. részt itt olvashatjátok el A kis csontzabálók alcímmel!
4. részt itt olvashatjátok el Az eszes angolok alcímmel!
5. részt itt olvashatjátok el Mindenki tetszeni akar alcímmel!
6. részt itt olvashatjátok el Zacskó szőlőcukor alcímmel!
7. részt itt olvashatjátok el Lejöhet Morzsi a parkba játszani? alcímmel!
8. részt itt olvashatjátok el Tünci, mint minőségellenőr alcímmel!
9. részt itt olvashatjátok el Rózsákkal alcímmel!
10. részt itt olvashatjátok el Game over! alcímmel!
11. részt itt olvashatjátok el Mi pihentet többek között? alcímmel!
12. részt itt olvashatjátok el Habcsók szenvedély alcímmel!
13. részt itt olvashatjátok el A tökéletes tökéletlen alcímmel!
Szöszinet 1. részt itt olvashatjátok el!
Szöszinet 2. részt itt olvashatjátok el!
Szöszinet 3. részt itt olvashatjátok el!
marasimo@gmail.com
Skype elérhetőség:
simon.mara2
És ha barangolni akarsz blogom lankáin,
VÁLTOZIK A blog HELYSZÍNe,
Az új LINK, MELY A NAPOKBAN VÁLT ERRE:
