Fejetlen telefonálás Belső utasításomnak megfelelően úgy éreztem, hogy muszáj beszélnem a másikkal, ha kell, az életem árán is. Éreztem, a vesztembe rohanok. Egyre jobban szorongtam. A
Év: 2015
Kivágódott nyikorogva egy hatalmas Vasajtó két szárnya, s a felkavart Porfüggönyön át bevágtázott Fekete fénykévéből szőtt köntösében A Fénysugár. Én értetlenül meredtem Rá, és gyanútlanul
Ne várjatok tapsra! Egész pénteken vártam, hogy elálljon az eső! Elállt? Nem! Elmentem futni? Igen! És végül „sikerült” eltévednem megint? Naná! Úgy tudtam magamat a
Igazából jókat derülök és bosszankodom, amikor az első szárnypróbálgatásaimat böngészem végig. Mentségemül csak annyit, hogy akkor még gőzöm sem volt, mi lesz az egészből. Vígaszul: mára már kiforrott bennem ez a „műfaj”.
Már késő délután volt (2015. 07. 22.), amikor berregő, erőszakos rotyogó hangokat hallató, pöfögő, dörgő motorok kezdtek el száguldozni az ablakunk alatt. Szerintetek én csak
Nyugodjatok meg, a rendőrség éjjel-nappal dolgozik. Még itt, Londonban is!
Hogy vagy? Köszönöm szépen, jól! Mivel többen kérdezitek, így egyszerűbb dolgom van, ha nagy dobra verem. Szombat délután – mivel Daniék nem értek rá velem
Graffiti Mivel eleve színekben, formákban, hangulatokban, érzékszerveim teljes, ötös sebességre kapcsolásával tudok csak létezni, a londoni falak festészete (GRAFFITI) eleve vonzást gyakorol rám. (Pont úgy,
Ismeritek a kakaós fonott kalácsot? Nem? Igazából én sem, de az olyan lehet, ha tényleg nem a fantáziám szülötte, hogy az egyik fonata világos, a
Péntek esti láz! A beköszöntő képen egy belvárosi bank bejáratát láthatjuk. És innen mindenki menekül hévégézni, mint ahogy az összes többi puccos munkahelyről is. Amikor
