Sminkelni tudni kell!

A gyakorlat azt mutatja, hogy az angol nőknek nem kell drága make up kurzusra befizetniük ahhoz, hogy megtanulják annak mesterfogásait.
Elég, ha felszállnak a metróra, az egymást kereszteződő vonalakból választék van bőven, túlságosan is sok. Az a rengeteg vonal – beleszédül az ember. Igazi labirintus.

Rengeteg fotót lehetne készíteni a metróval kapcsolatban, de most nem ez a cél, így csak hármat használok fel. 

 Ez a kép csak a virágok miatt érdekes, az Edgware Road állomás épületén belül látható:

Bethnal Green állomás kijáratánál:

Szóval beülsz valamelyik vagonba, és mit látsz? Éppen valamelyik bige tollászkodik. Előveszi a nagy táskából a kis táskát, és el kezdi magát pingálni. Mindenki elsősorban a szemével van elfoglalva, pontosítok: annak a kifejező készségével. Hogy amikor nemet mond arra a kérdésre: „akarsz-e hozzám jönni feleségül?” – akkor ő nem csak, hogy azt mondja:
– No! -, hanem még a sminkje is ezt sugallja.

A make up-ja ezt titi-tázza a grál lovag képébe:
– Miért akarnék én hozzád menni? Csak azért, mert egy Audid van a ház előtt? És történetesen egy négy szobás, belkerületi kéglinek a tulajdonosa vagy? Különben is az Audit csak hétvégén használod! Nem! Nem akarok hozzád menni feleségül!

Ezt a helyzetgyakorlatot napjában elég sokszor kell kiviteleznie, így tehát érthető, hogy a sminkkészítésnél nem lehet semmi sem fontosabb reggel hat órakor.

Na és akkor előveszi a kis ecsetet az ecsetes gyűjteményéből. Ez a kedvenc ecsetje lehet, mert a szőrzete egy kissé már agyonhasználtnak tűnik, hasonlít inkább egy kicsinyített vécé keféhez. Így nézhet ki a górcső alá vett hölgy munkaidő után.

És besatírozza az árnyalatokat. Ez a művelet egy megállónyi időt igényel. Még egy kis ecsetvonás, egy kis holdkóros szinezés szemhéj domborúbb részénél, és már jöhet is a tus, amivel kihúzza a szemét halál precízen. És ekkor kapcsol rá a metró a legőrültebb sebességre. Vágtázik az alagútakon át, mint a krimiben, amikor elvágnak valamit a rossz emberek, és már fékje sincs a szerelvénynek.

Jelentem: hihetetlen biztos kézzel húzza ki a szemét ez a nőci is, aki ráadásul még csak nem is csinos. Átlag testtel bír, közönséges, semmitmondó ruházatban. Már most nem emlékszem, miben volt, pedig még csak pár órával később járok eme fontos esemény rögzítésében.

Arra viszont határozottan emlékszem, hogy – miután betette az ecsetet a kis szütyőbe, amit bepréselt egy nagyobb táskába – előkerült a szőrkihúzó kis csipesz is. Na, ezt tényleg nem vártam volna el tőle!
Nem elég, hogy közönséges senki felszerelésben éli le ezt az átlagos napját, akkor még csipeszt is használ! Felháborító. (Azért meg kell állapítanom egy kis malíciával megspékelve: jobban járt volna, ha elő sem vesz semmit sem, mert most egy közvetlen temetésre előkészített hullához hasonlít.)

Úgyhogy le is fordulok erről a vágányról, és nézzük, melyik versenyző szállt fel ezekben a percekben? Egy jóval figyelemre méltóbb nő azzal a két méterével. Jó, strapabíró, húsevő mivolta messziről kiabál. Erős tagozatba jár, rövid szoknyában. Combközépig felhúzódik a vasutas kalauzoknak járó szoknya, lábszárai kissé eltartanak egymástól. Az összkép tulajdonképpen csiklandóan csábító. (Azt olvastam valahol, hogy a férfiak reggel aktívabbak, mint a nők – már a lepedőszaggatás illetően. Nem is a nőknek írom ezt a kis szösszenetet.)

Mindenki megnyugtatására viszont a felső rész jóval szexibb: kibuggyanó melleit alig tudja összefogni a mályva színű blúzának gombja. (Amennyiben a gomblyukát géppel varrták meg, a mérleg pozitívba csaphat át minden további nélkül!) Bármelyik percben búcsút inthet a blúz a testhez símulásnak. És a tapadó tangó átcsaphat szabadon lebegő mellek őrületébe.

Szerintem minden férfi ezt várja, lesi, lihegi minden percben, hátha megtörténik velük a csoda: a szex násztáncra való egyértelmű felkérése. Mit felkérés? Követelés! A két méteres nőcivel szembeni, aktatáskás úri ember fordítva tartja a metró bejáratánál utána dobott napi újságot (Incide), mert annyira hatása alá került a látványnak. És ez a nőstény is előveszi a szem spirált, de ő messze nem olyan szakszerűen festi be rebegő pilláit, mert csak símán huzogatja fel s alá a spirált.

Ám az előbbi hölgy, akinek arcéle kevésbé nemes, sőt mondhatnám, házmester szerű közönséges és az ajkai sem annyira soft, ő tudja a módját: kicsit szitálva használja a spirált!

Szóval ha mindent egybeveszünk, két hetes metrózással, miközben összevissza tévelyeg az ember lánya, megtanul angolul, megtanul sminket készíteni abból az összegből, amit Magyarországon elkérne szemrebbenés nélkül valamelyik olasz vagy francia cég kedvenc fővárosunk valamelyik belvárosi, igen puccos intézményében.

Tehát metrózzunk Londonban, s a hasznos tudás nem marad el!

 Az 1. részt itt olvashatod el!

A 2. részt itt  olashatod el!

A 3. részt itt olvashatod el!

A 4. részt itt olvashatod el!

Az 5. részt itt olvashatod el!

A 6. részt itt olvashatod el!

A 7. részt itt olvashatod el!

A 8. részt itt olvashatod el!

A 9. részt itt olvashatod el!

A 10. részt itt olvashatod el!

A 11. részt itt olvashatod el!

A 12. részt itt olvashatod el!

A 13. részt itt olvashatod el!

A 14. részt itt olvashatod el!

A 16. részt (Az élet nem habos sütemény) itt olvashatod el!

A 17. részt (Elraboltak az ufók) itt olvashatod el!

A 18. részt (Karneváli őrület) itt olvashatod el!

A 19. részt (Tévé sztár lettem Londonban!) itt olvashatod el!

A 20. részt (Kukkeráj) itt olvashatod el!

A 21. részt (Lebegő rémalak) itt olvashatod el!

A 22. részt (Meztelen arccal) itt olvashatod el!

A 23. részt (Föld alatti élettér) itt olvashatod el!

A 24. részt (Fáj, ha hozzá érsz) itt olvashatod el!

A 25. részt (Szárnyakat ad) itt olvashatod el!

A 26. részt (Bogáncs) itt olvashatod el!

A 27. részt (Mindenki a helyén van) itt olvashatod el!

A 28. részt (Hajók a Viktória csatornán) itt olvashatod el!

A 29. részt (Hogyan terjed a rémhír?) itt olvashatod el!

A 30. részt (Bolyhos pipi) itt olvashatod el!

Üdvözletét küldi továbbra is csak innen, Londonból

Simon Mara

marasimo@gmail.com

Skype elérhetőség:

simon.mara2

És ha barangolni akarsz blogom lankáin, 

Megváltozott a blog helyszíne https://simonmara.com