Eldugott gyöngyszemek (28.) Mitől boldog a nő?

Mai nappal, 2015. május 27-én beütött a ménkő: Soltész Ági alászállt az égből. Egészen a Déli pályaudvarig tolta el a képét. Nekem nem volt más dolgom, mint az „árut” átvegyem, vagyis a nővel találkozzam.

És akkor végre befutott az ő vonata a Délibe. Persze fél órával korábban, míg az én vonatom csak utána cammogott be.

Igen, kissé szabad-szájúak vagyunk, hát, Istenem, nem kell mindent komolyan venni:

 

– Na és annyira felidegesített engem ez az ember, hogy a körmeimmel kapartam a falat. Nem akartam a képébe mászni, mert azt nem tette volna zsebre. Hát nem jobb, ha újabb falmintákat kreálok? Jó! A lakkomnak annyi és a körmeim is letöredeztek…

– Nem vagyok beképzelt -, jutok szóhoz egy pillanatra -, de én szeretem a nőket. Nem vagyok leszbi, mert imádom a férfiakat. Most már döntsétek el, hogy kit szeretek jobban! Bedőltetek, mi? Mindkét nemet szeretem, mert nemet mondani mindenki tud. A nők az irányítók – tudjátok, az irányító toronyból.

Kiültünk az erkélyre, hogy cigizzünk, és felverjük a lakótelep csöndjét. A galambok idegesen rebbentek fel a szomszédos fák ágairól, a tojások megrepedtek a fészekben.

– Most tényleg, melyiket válasszam? – kérdezte Ági kétségbeesve. A bőség zavara zűrt okozhat a női lelkekben. (Legalább valami biztos ebben a bizonytalan világban!)

Ági: – Ha az összes gyűrűt felhúzhatom az ujjamra, valamint az összes ékszert felpróbálhatom, ha az összes ruhát közelebbről megskubizhatom, ha az anyagokat, fonalakat, lakkokat és még ki tudja, mit megvizslathatom, akkor klassz lesz ez a nap!

Persze a kis csíkos sem hagyta magát, vagyis én is szóhoz jutottam nagy ritkán.

– Hogy itt mi minden van! Egy hét sem lenne elég, hogy megszemléljem közelebbről a cuccaidat!

– Tessék, ez is milyen jól néz ki! Nehezen tudnék választani, az tuti – mondta Ági elhaló hangon.

 

Na és a telefon legalább akkora szerepe van életünkben, mint nektek, kedves Férfiak:

 

Elbúcsúztattam Ágit a kedvenc állomásomon, tudjátok: a Háros Állomáson. Miután felszállt Ági a vonatra, a sínek annyira felforrósodtak, hogy muszáj volt egy kicsit átrendeznem azokat:

 

Cikkajánló

One thought on “Eldugott gyöngyszemek (28.) Mitől boldog a nő?

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük