Igen, eljött a nap, 25-e. Délután még Krisztánál egy nagyszerű kerti partit rendeztünk, ahol mit is ehettünk volna, mint pizzát.

(Csak tudnotok kell, hogy három videómat emésztett fel a Youtube, pedig annyira aranyosak voltak. Na, mindegy!)

Snupy volt a nagy szám, aki mindig rástartolt a kajánkra. Irtóra kellett vigyáznunk, hogy ne lopjon el tőlünk bármi ehetőt is.

Valószínűleg azért szimpatizáltam többek között a kutyával, mert nem kívánatos elem volt a körünkben. Én meg eleve szeretem a nem kívánatos egyedeket.

Ezután egy hatalmas sétát tettünk a Hűvös-völgyben.

Majd este átcsattogtunk Miklóshoz egy filmet megnézni, ahol a Beépített hiba volt a terítéken. Nagyon átlényegültem, mert úgy érzem, bennem is van – nem – egy beépített hiba.
Persze a Filmklubba értelemszerűen nem tudtunk elmenni, mert a jó idő mindent keresztül húzott.

Így aztán volt vagy éjjel 11 óra, mire oda vándoroltunk a Peaches & Cream diszkó bejáratához.
Nem voltak sokan kint. Bent viszont annál inkább. Az üveg falakon be lehetett látni. Helyes kis csitrik és kevésbé helyes palik masíroztak egyik helyiségből a másikba.

Fél szárnyú angyalnak öltözött, fiatal suhancot, valami paplanhuzatba öltözött ürgéket is láttam. Eléggé vegyes kép fogadta az utcáról szemlélődőt.

Vártunk, hogy beengedjenek. A fő vezér őr bement az épületbe. Lehetett látni, hogy „fülest kapott” a főnökségtől. Majd kijött, és hozzám fordult:
– Ön nem mehet be, mert nem megfelelő az öltözéke. Edző cipőben nem mehet be.

Azt hittem, rosszul hallok:
– De a táskámban van finom bőrből készült fehér cipőm.
– Akkor sem jó! A főnök azt mondta, hogy ön nem mehet be.
– Azt akarja mondani, hogy a Zara márka nem megfelelő, ami a kabátom márkája? Nem a kínai piacon vettem. A ruházatomat teljesen normálisra át tudom hangolni. Bár, igaz, nem fogok akkor sem úgy kinézni, mint az első áldozós kislányok. A szoknyát csak kényelmi szempontból vettem fel a nadrágomra.

Nem akartam elhinni, hogy ilyen van.
Az öltönyös őr – láttam rajta – valóban nem szórakozott, nem érezte magát jól a bőrében, hogy el kellett utasítani engem. Ez volt kiadva neki ukászban.

Ám ti ismertek engem. Meg próbáltam megint, hátha sikerül:
– Én egy lecsúszott értelmiségi vagyok, nem iszom, nem narkózom, biztos, hogy nem okoznék semmi galibát.
– Nem tehetek semmit sem -, tárta szét hatalmas karjait a biztonsági őr. Nők ölelgetésére teljesen alkalmas. Esküszöm megsajnáltam.

A kitiltások sora itt olvasható el:

A 2. részt Nem megyek haza itt olvasható el!

A 3. részt Mara, maga normális? itt olvasható el!

A 4. részt Mara a szénakazalban itt olvashatod el!

Az 5. részt Hurrá, akkor nyaralunk! itt olvashatod el!

A 6. részt A csatorna nem létezik itt olvashatod el!

A 7. részt Sok lúd disznót győz! itt olvashatod el!

Ha barangolni akarsz a blogom lankáin, megteheted!