Utazni jó. Várni valakire, akit szeretünk jó. De hiába várni valakire, az sz…r ügy! Tegnap (2015.02.24.) megérkezett egy szem fiam. Kislattyogtam a Liszt Ferenc reptérre,
Hónap: 2015 február
Ez a blog egy befejezetlen szimfónia, hiszen az életben annyiszor megtörténik, hogy elvarratlan szálakban bukdácsolunk. Így az én blogommal sem jártatok különben.
Ez a blog még a blogírás őskorszakából való. A lelkesedésem óriási volt, de azóta átváltottam egy másik blog rendszerbe. Sokat profitáltam a „őskorszakomból”. Ebből csak az következik, hogy az erőfeszítések sosem hiábavalók!
Végy 2 db tojást – lehetőleg ne legyenek zápok! -, 25 deka lisztet, annyi tejet, amitől nem pisi sűrűségű lesz a tészta… Mi van? Ja!
Mivel többen is kérdezték, mi van a Simonék félrebeszélnek sorozattal, elgondolkodtam. Tényleg, mi van velünk? Mert a Simonékkal mindig történik valami. Nem szeretem, ha motoznak
Amikor elolvasom valamelyik egy évvel ezelőtti írásomat, elképedek, hogy mi minden jut eszembe. A végére jutva blogomnak, kezet fogok magammal.
Ha ölsz, legyen annyi vér a pucádban, hogy villámgyorsan tedd! Ne hagyd a másikat haldokolni. Lőj! Egyenesen a szíve közepébe! Ha nem jól célzol, akkor bízd valaki másra! Héj? Én most melyik blogban járok?
Az ember sok mindent megbánhat élete folyamán, de leginkább azt bánja meg, mint a kutya, mely tizet kölykedzett, amit nem lépett meg soha.
Emelje fel az a kezét, aki szeret – merő kíváncsiságból – kora reggel külföldön várost nézni, mert akkor még csak ébred a város, és ebből sok minden következik…
Épp ideje, hogy színt valljak. Hajlamos vagyok rendetlenséget kialakítani körülöttem. Egy darabig azt mondhatom, hogy „művészi rendetlenség” ez, semmi más. (Valóban sajnálom az időt bizonyos
