Ha ölsz, legyen annyi vér a pucádban, hogy villámgyorsan tedd! Ne hagyd a másikat haldokolni. Lőj! Egyenesen a szíve közepébe! Ha nem jól célzol, akkor bízd valaki másra! Héj? Én most melyik blogban járok?

Nos, Kedveskéim!

Remélem mindenki eleget tett a reá szabott feladatának megfelelően. Ugye, kellően kiélveztétek kedvesetek, szeretőtök, házas társatok összes hajlatának zegét, zugát ezen a hétvégén is. S miután egy kis kedvesség és figyelmesség jegyében levettétek párotokat a lábáról, és megtörtént, aminek meg kellett történnie (testnedv-csere), már neki is kezdtetek a napirend következő pontjának, az alábbi jelenethez hasonlóan, hiszen a kotta füzetben is lapozni kell, ha az aljára érünk. Nem igaz?

Valahogy így:
– Te, Lujzi, miért tetted már el megint a legkedvencebb alsó nadrágomat? Nem mostad ki már fél éve? És miért vágsz azzal a késsel húst, amikor nem is azzal kell? A gyereket pedig hagyd békén, már tisztára meghülyíted szegényt. Gyere ide, Béluska! Ne óbégass már olyan hangosan! Anyádra ne hallgass. Egy házi sárkány!

És a kis Béluska eddig sem hallgatott a jó édesanyjára, viszont most már bomba biztos, hogy nem is fog soha az életben, ezután.

Mivel a zord törvényszerűségek szerint a válások nagy része kis, apró-cseprő történésekből épülnek fel saját bejáratú Pizzai ferde tornyokká, minden reményünk megvan arra, hogy a válások száma egyre csak szaporodni fog, mint eső után az erdőben a gomba. Ugyanis a házastársak egymás iránti toleranciája egyre csak csökken és csökken, mint olvadás idején a hóember buksijának a kerülete.

Miután újabb hájgyűrűvel szélesedett tomporotok és hasatok méretéből kiindulva erősen hatodik hónapos kismama gyanúsakká váltatok, pattanjunk fel közös erőfeszítéssel a kényelmes karosszékekből, szórjuk a kutyánk elé a maradék pattogatott kukoricát, és táncoljunk, táncoljunk!

Ha barangolni akarsz a blogom lankáin, megteheted!