Ha az ember egy kissé meg van bolondulva, és hajlamos, hogy versekben közlekedjen, bizony, hogy megteszi. Ennek következményeként két kötetnyi versem gyűlt össze az évtizedek folyamán. Ezek közül jó pár a teljes lelki leépülés határán született. Ez is valami ilyesmi…
Kategória: vers
Van aki szeret vásárolni, van aki kevésbé. Én az utóbbit képviselem. Ez a vers egy képzeletbeli szükségletek megvételéről szól s magáról, az életről.
Ez egy drámai időszak kivonata, amikor minden idegszálunkkal kifelé figyelünk bentről. A „bent” egy szorító érzés, mely éjjel-nappal fogva tart.
Ahogy a töltekező holddal szemben jöttem haza kocsival Ráckevére, elhatároztam, hogy ma verset vágok hozzátok. Örökké csak a szerelemről regélek nektek prózában meg, hogy NE
Költészet napja alkalmából osztom meg ismét ezt a verset, melyből kitűnik, hogy születnek a versek. Legalább is nálam.
Van egy gondolat, amely el kezd bennem kiabálni. Ekkor születik a vers bennem.
Néha magam is elcsodálkozom, hogy miket tudtam összeírni, de akkor olyan korszakomat éltem.
Érzem, eltunyultatok. Megposhadt lelketekben kövér békák brekegnek. Ez még nem volna probléma, a baj csak az, hogy elhiszitek, amiről ők kuruttyolnak. Nem lesz jó ez így, Gyerekek! Ha haza megyek, szétcsapok köztetek!
Megígértem valakinek, de lehet, hogy csak álmodtam, hogy ezt a verset is bedobom a közösbe. Mindegy, itt van teljes életnagyságban!
