Jön a tavasz, a természet – s benne mi, magunk is – felpezsdül és szinte lángra lobban…
Kategória: vers
Pechemre csak Te lehetnél marcona ásatásvezető, hozzáértő aknavető, dohos kazamaták talaján kúszó, hozzám vezető, nyavalyatörő úttörő a nyaktörő úton…
Vers, amely magától születik meg
Szív dobogásod paták őrült vágtája a pusztaságban, mélyről vészesen morajló vulkán bugyborékoló szava…
Elöljáróban csak annyit, nem kell törnötök a fejeteket, hogy mit szerettem volna mondani ezzel a verssel. A képlet igen egyszerű: állatira magam alatt voltam.
Változó világunkban változnak a szabályok! Ennél nagyobb okosságot most úgy, hirtelenében nem is tudtam volna kitalálni…
A szerelmi bánat olyan, mint egy abroncsos ruha: fogva tart. És egyre kényelmetlenebb!
Mottó: Szeretkezni jó! Jól szeretkezni a legjobb!
A szerelmi bánathoz passzol a hideg, a sanyargató időjárás, mert olyankor úgy érzi az ember, hogy még az időjárás is az ő kedvébe jár…
Körbe, körbe, karikába, és mindig ugyanoda lyukadunk ki! Csak figyeljétek meg!
