Érzem, eltunyultatok. Megposhadt lelketekben kövér békák brekegnek. Ez még nem volna probléma, a baj csak az, hogy elhiszitek, amiről ők kuruttyolnak. Nem lesz jó ez így, Gyerekek! Ha haza megyek, szétcsapok köztetek!
Kategória: sorozatok
(A beköszöntőben látható gesztenye fasort Budafokon „kaptam le”, mely egészen a házunkig tart. (Eltűnt egyébként, pótlom. Nem tudom, mikor.) Igazán varázsos minden évszakban. Tulajdonképpen ez
Megígértem valakinek, de lehet, hogy csak álmodtam, hogy ezt a verset is bedobom a közösbe. Mindegy, itt van teljes életnagyságban!
Egy nap lazán felskiccelve A szobám ablakából ezt látom reggel (Manci nem mindig ül ott egyébként): – Hol voltál? – A mezőn -, válaszoltam, miután
Kedvenc, össze-vissza blogomat most fogom nektek átnyújtani hétvégi csemegeként. Jó szórakozást! A kérdés mindig az, hogy mi érdekel. Engem most csak a majom érdekel. Állj! Ezt
Egy könnyű hangvételű verset húztam elő a cilideremből a mai estére, nektek, kedves Gyerekek!
Remélem, már ágyból nézitek a tévét, és a zoknit is levettétek a lábatokról.
Hát ez az anyag annyira vegyes felvágott lett! Pont olyan lett, mint a disznósajt. A férjem lemondott rólam. Csak azért nem válik el, mert
Egy keskeny konyhánk volt, és ott merengtem, borongtam, jó, kövér depressziótól szenvedtem.
Ez a mű a reménytelenség mocsarába veszett lény csendes fuldoklása versbe szedve.
Az élet szőttese sűrűbb lett! Szeptemberben, amikor a város egy felbolydított méh kashoz hasonlít, már mindenkit itthon eszi a fene, az utak mindig színültig tele,