Megígértem valakinek, de lehet, hogy csak álmodtam, hogy ezt a verset is bedobom a közösbe. Mindegy, itt van teljes életnagyságban!
Kategória: sorozatok
Egy nap lazán felskiccelve A szobám ablakából ezt látom reggel (Manci nem mindig ül ott egyébként): – Hol voltál? – A mezőn -, válaszoltam, miután
Kedvenc, össze-vissza blogomat most fogom nektek átnyújtani hétvégi csemegeként. Jó szórakozást! A kérdés mindig az, hogy mi érdekel. Engem most csak a majom érdekel. Állj! Ezt
Egy könnyű hangvételű verset húztam elő a cilideremből a mai estére, nektek, kedves Gyerekek!
Remélem, már ágyból nézitek a tévét, és a zoknit is levettétek a lábatokról.
Hát ez az anyag annyira vegyes felvágott lett! Pont olyan lett, mint a disznósajt. A férjem lemondott rólam. Csak azért nem válik el, mert
Egy keskeny konyhánk volt, és ott merengtem, borongtam, jó, kövér depressziótól szenvedtem.
Ez a mű a reménytelenség mocsarába veszett lény csendes fuldoklása versbe szedve.
Az élet szőttese sűrűbb lett! Szeptemberben, amikor a város egy felbolydított méh kashoz hasonlít, már mindenkit itthon eszi a fene, az utak mindig színültig tele,
Meg vagyok arról győződve, hogy egy adag, egészséges narcizmussal mindenkinek kell rendelkeznie. Ha ezt gyerekkorában kiölték belőletek, akkor mesterséges tavakat kell létrehozni magatokban, és szivárvány színű ebihalakat kell tenyésztenetek.
Gyerünk a piacra! Most szombat este, 18.45 van (2015. 10. 17.), Laci (férjem) elment az Etáékhoz vendégségbe, én meg itt gebedek a gépnél, hogy összeszedjem
