„A tél nem áll jól nekem” -, ehhez a mondásomhoz ragaszkodom.
Kategória: Simonék félrebeszélnek
Hogyan tudunk közös nevezőre jutni? Egyedüli megoldás, ha mindent megbeszélünk, átbeszélünk. Ekkor van némi esély, hogy megértjük a másikat és tudomásul vesszük, hogy párunk nem egy robot.
Ha harc, akkor harc, de a besameles karfiolt elkészítettem. Igaz, több lépcsősen. Ezt csináljátok utánam!
Hogy ennek a nőnek mindig van valami baja! Na, ja!
Megtudhatjátok, mit csinálok mostanában. Néha magam is elcsodálkozom, mennyire értelmes dolgokkal foglalkozom.
Eki egyik igen fontos állomásához érkezett: augusztus 23-án töltötte be első évét. A szülinapot pedig itt tartottuk Dunaföldváron. A történések sodortak bennünket…
Megint egy szülinap, mely leesett nekem, mint egy érett őszibarack. Hüm, a 65. Szép! (Tavaly még nagy okosságokat „vetettem papírra”: Itt a világ vége
Most színt vallok, miért kertészkedem akkor is, amikor a hőségtől elájulok vagy amikor tavasszal szúnyog invázió gyötri testemet.
Furcsa szerzet az ember: néha elrepül a lelke valahová, ahová már nem is tudja követni. (Ekkor kell szabadságra menni, ha megtehetjük.) Ám egyszer csak megint birtokba vehetjük belső énünket, mintha nem is történt volna semmi, csak egy kis időutazás.
Még valami: Nézzétek meg, hogy érthető-e, különböző örömforrásokról beszélek, hiszen pont az volt a célom, hogy az apró örömök is akkumulálhatnak bennünket. (Férjem szerint érthetetlen, hogy az első részben még az uncsiról beszélek, a 2. részben pedig már a legkisebbik macskámról…
Az elmúlt egy hónapom a kismacska körüli teendőkkel volt teletűzdelve, de nem bánom. Megérte!
