Simonék félrebeszélnek (81.) Eki ismét hazai színekben

Megmondom őszintén, hogy rengeteget tébláboltam a cím megadásával, mert az egy hetes vendégeskedés alatt tömény történések jellemezték napjainkat.

Azt szokták mondani, mostanában a nagy családi összejövetelekre elsősorban valamelyik családtag temetésénél szokott sor kerülni, ám egy születésnap is lehet összehozó erő.

Eki, a kis unokám pontosan 2019. augusztus 23-án töltötte be az első évét. “Jaj, jaj” -, mondtam magamban. Ugyanis a szülinap megrendezése Magyarországon történt, pontosítva: sógorom, Pistáéknál, Dunaföldváron.

Már előre idegeskedtem, gondolatilag belefáradtam: vajon, hogy fogok megfelelni nagymamaként, háziasszonyként. Persze mama meg ANYÓS szerepkörömben sem akartam leégni.

Higgyétek el, nem is olyan könnyű feladat, hiszen fiamék Londonban élnek, tehát a gyerekápolással kapcsolatos szokásaikat alapjában véve nem ismerem. Én pld. mindig azon elv alapján működtem, hogy ha nekem melegem van, akkor a gyereknek is. Sőt! Mivel ő mozog állandóan, mint a sajtkukac, még hamarabb megizzad. (Szerintem érdemes emlékeztetőül Eki születéséről szóló blogot is ide biggyesztenem: Nagyi, hogy ityeg a fityeg.)

Kriszta – Eki édesanyja – pedig eléggé ragaszkodott ahhoz, hogy a gyereken legyen gatyeszka, trikó. Pedig ezekben a napokban igazi kánikula volt jellemző Ráckevén. Ahogy haladunk azonban az időskálán, Krisztina is belátta, minél könnyebben öltöztetjük a gyereket – azaz semmit nem adunk  rá -, annál jobb a bébinek.

Eki még csak kúszik, mászik, feláll, egy-két pillanatra ugyan elereszti, amibe éppen kapaszkodott még előtte, de van mit fejlődnie. Már a lépcsőket is meg akarja hódítani. Tehát állandóan a nyomában kell járnunk. Valakinek felügyelni kell őkelmét!

Elmentünk egyik este vacsizni a ráckevei Horgásztanyára. Ezt mindenkinek csak ajánlani tudom, mert maga a környezet is csodás. Na, és a Kis-Duna meg utolérhetetlen. A kiszolgálás is szuper. Ha szerencsénk van, akkor mindenki megtalálja a maga ízvilágát.

Itthon az állatok közül a kis cica, Poci és Popi kutya volt az a két állat, akik mindig felbukkannak a kisfiú közelében. Amikor sírt Eki, oda ment Poci, és esküszöm, vigasztalni akarta. Tudjátok, mondtam, hogy a kiscicának valami egészen különleges empátia készsége van.

Na, és nem szabad elfeledkeznünk a fekete kis kakasról és a többiekről, amely állatok elbűvölték Ekit, a londoni kis fiút:

A dunaföldvári születésnapi buli Pistáéknál, Laci öccsénél csúcsosodott ki. Heni, Pista felesége a fő szervező, a kimódolója a gyönyörű terítéknek, a mindenféle díszítéseknek. Mindig csodáltam ebbéli tehetségét. Neki igazából rendezvényszervezőnek kellett volna lennie. Biztosra veszem, hogy jól keresne ezzel a tevékenységgel.

A szüli napi buliba egy kis zenebona is belefért Simon Márk vezényletével.

Ebbe a rövid itt tartózkodásba még a barátainkat és szomszédjainkat is bele kellett valahogy vennünk. Senkit ki nem hagyhattunk.

A Balatont viszont nem lehet elrontani, akkor sem, ha a szállás könnyen felejthető volt. Révfülöp felé közlekedve hatalmas vihar tombolt. Meg is jegyezte fiam: “jól szerveztem a balatoni ott létünket”. Én viszont azt mondtam: “Mire oda érünk, ki fog sütni a nap”.

Igazam volt: attól kezdve száz ágra sütött a nap.

Tihanyról majdnem elfeledkeztem, a magyar “tenger” ékességéről. Mindenki élvezte a gyönyörű környezetet és a felejthetetlen kilátást.

Most aztán jól megterheltetek benneteket a videókkal, de úgy gondoltam egy videó többet átad egy csomó fotónál. Na, persze lehet, hogy nincs igazam.

Elhatároztam, hogy egy új “kategóriát” hozok létre, mert biztosra veszem, hogy Ekiről még többször hallotok általam a jövőben.

 

A Simonék félrebeszélnek sorozat kedvelőinek ajánlom, hogy a KATEGÓRIÁBAN nézzenek körül: https://simonmara.com/category/simonek-felrebeszelnek/

Ha barangolni akarsz a blogom lankáin, megteheted!

INSTAGRAM: simonmara54

(melyet ritkán látogatok)

Cikkajánló

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük