Ha megismerjük mások gondolat-menetét – nem pedig lekiabáljuk a fejét, mert egészen másképpen vélekedik a világról – nyerésben leszünk, mint a kaszinóban a félkarú rablónál.
Szerző: simonmara
Megszülettem, és ez elég ok volt arra, hogy kíváncsi legyek másokra, a világra, mely körül vesz. Ennek a túlfűtött kíváncsiságnak "köszönhetem" az összes kalandomat, melyeket papírra vetettem - mások és jó magam szórakoztatására. Sajnos sok eltűnt valamerre, mint a vadlovak a messzeségbe.
Milyen hendikepp, ha valaki augusztusban születik, amikor az évek múlásával egyre előnytelenebbé válik, ha fürdőruhában mutatkozik. a szülinapján.
Hogy én mostanában állandóan valami szívfájdalommal jövök elő, a helyett, hogy felhőtlen dalolászásról, móka-kacagásról számolnék be nektek. Méregbe gurultam azonban teljesen… #deltametrin #szunyogirtas
Lacival szeretünk kerékpárral bejárni a környéket, s mindig találunk valami csemegét, valami megmosolyogtatni valót, vagy netán felhúzzuk a szemöldökünket: mekkora nagy szerencsétlenségre bukkantunk éppen?
Mi történik akkor, ha hétvégén bezárjuk az autóba a slusszkulcsunkat? Hogy nem jó élmény – ez biztos.
Eléggé különbözőek vagyunk, és ebből sok minden következik. Az előítélet széles sávban vesz körül bennünket, mint a Szaturnuszt a rá jellemző gyűrűje.
Sose erőlködjünk azzal, hogy megszerettessük magunkat olyanokkal, akik elhatározták, mindenféleképpen kikészítenek, és kizárólag csak a hibáidra és a nem létező hibáidra koncentrálnak. Azt gondolnak, amit akarnak. Viszont én is ezt teszem.
Valószínűleg igaza van annak az ismerősömnek, aki azt ajánlotta nekem, hogy egy kissé szűkítsem a baráti körömet. Ehhez viszont meg kell keményíteni a szívemet.
Borzasztó lehet annak, aki csak az eszével – azzal a hatalmassal – akarja begyűjteni az infókat, mit is fognak fel érzékelő szervei, pld. ha egy ilyen blogot néz végig. Hivatkozhatnék a nagy melegre, melynek következtében össze-vissza beszélek. Ám nem teszem, mivel ez a sorozat érzelmi hullámvasút, és mire a végére juttok, már azt sem tudja az ember, hol a saját feje.
Nálunk nem mindig akkor fejezzük be – sőt, még el sem kezdjük -, amikorra betervezzük. Ez így jó!
