Ez a blog elsősorban estére vonatkozik. Amikor az éj leszáll és hajlamosak vagyunk egy másik dimenzióba eljutni.
Szerző: simonmara
Megszülettem, és ez elég ok volt arra, hogy kíváncsi legyek másokra, a világra, mely körül vesz. Ennek a túlfűtött kíváncsiságnak "köszönhetem" az összes kalandomat, melyeket papírra vetettem - mások és jó magam szórakoztatására. Sajnos sok eltűnt valamerre, mint a vadlovak a messzeségbe.
Egy városban érdemes „hátulról” is megnézni a kisebb utcákat, mert igazi csemegékre bukkanhatunk.
A nő arra lett figyelmes, hogy egy szemüveges, középkorú, arab úri ember, tök normál kinézetű oda lépett hozzá…
Tipikus angol sorházak, nem tipikus gondolkodás.
A 17. részt (Elraboltak az ufók) itt olvashatod el! A 18. részt (Karneváli őrület) itt olvashatod el! A 19. részt (Tévé sztár lettem Londonban!) itt
Kedvenc barátnőmmel, Jankával megbeszéltük az aktuális helyzetét. Tudjátok, aki keresi, kutatja a leendő barátját…
Tulajdonképpen a mai blog arra jó, hogy gyakoroljátok azt a szitut, amikor bele tudjátok képzelni a másik helyzetébe magatokat.
Annyira el voltam foglalva egyéb dolgokkal, hogy észre sem vettem, milyen későre jár. Meg próbáltam a lemaradásomat behozni! Ehhez a gif képhez csak annyit, hogy
Sosem jó, ahol éppen vagyunk, mindig szebbnek tűnik, mint ami már megtörtént velünk, a jelen nem elég lelkesítő? Ha frusztrál, akkor épp ideje, hogy változtass!
Miért van az, hogy az ember néha annyira le tud törni, szinte úgy érzi magát, mintha a földdel lenne egyenlő?
