Amikor pár hónappal ezelőtt berobbantam Claudia fitness edzésére, a szemem elállt a gyönyörűségtől, izmaim nem győztek alkalmazkodni a nagy tortúrához.
Szerző: simonmara
Megszülettem, és ez elég ok volt arra, hogy kíváncsi legyek másokra, a világra, mely körül vesz. Ennek a túlfűtött kíváncsiságnak "köszönhetem" az összes kalandomat, melyeket papírra vetettem - mások és jó magam szórakoztatására. Sajnos sok eltűnt valamerre, mint a vadlovak a messzeségbe.
Miért kell engem macerálni? – kérdezte Laci. Pardon, ez nem is ebben a blogban található!
Ki milyen leckéket kap az élettől. Leteríti vagy megoldja, több lesz-e az által? Az élet egy nagy kaland! Tehát kalandra fel!
Ezúttal egy kicsit elszaladt a ló alattam, de aki lírikus irodalmi művet akar olvasni, más irányt vegyen fel! Sorry!
Tünci bekapcsolja a berregőjét, és a kérdőjel öblébe ül. Előtte macska puszit ad, végig nedvesíti az orrom hegyét, ettől el kezdek röhögni.
Jön a tavasz, a természet – s benne mi, magunk is – felpezsdül és szinte lángra lobban…
Olyan vagyok, mint egy öböl. A kapitány elmegy két-három hónapra, évekre a nagy tengerekre. Aztán hazajön, örömködik az asszonnyal egy kicsinység, kipiheni magát, és újból útra kél.
A tavaszi neszezések nagy érvágás nekem, mivel vonz kifelé a természet a klaviatúra mögül. A kertünk mögötti kiserdőben már akkor a zsivaj a madarak által…
Célunk a medvehagyma volt. A Lórévi út a lórévi révhez visz le girbe-gurbán. És ott, valamerre van a medvehagyma lelőhely.
Nem végleg búcsúzom, de hiányom, remélem hiányjel lesz egyeseknek. Tudnotok kell, hogy egy hihetetlenül izgalmas regényen dolgozom. Baromira jó lesz, és nem azért, mert én mondom, hanem azért, mert én írom.
