A tavaszi neszezések nagy érvágás nekem, mivel vonz kifelé a természet a klaviatúra mögül. A kertünk mögötti kiserdőben már akkor a zsivaj a madarak által…
Szerző: simonmara
Célunk a medvehagyma volt. A Lórévi út a lórévi révhez visz le girbe-gurbán. És ott, valamerre van a medvehagyma lelőhely.
Nem végleg búcsúzom, de hiányom, remélem hiányjel lesz egyeseknek. Tudnotok kell, hogy egy hihetetlenül izgalmas regényen dolgozom. Baromira jó lesz, és nem azért, mert én mondom, hanem azért, mert én írom.
Annyi melegség áradt a hangjából, mint a jó édesanyának, mikor az elsős fiát kérdezi az iskolából haza jőve. És minden idegszálával a másikra koncentrál, hogy meg tudja, mi történt vele a suliban az első „munkanapon”.
Most bele vetjük magunkat egy újabb közkeletű témába, a porszívózás rejtelmeibe. Megtudhatjuk, hogy mitől döglik a légy. Pláne, ha a porszívó tényleg jól működik, és még használni is lehet mellékesen.
A küzdelem nem más, mint egy, a múlt életünkből hozott batyu hátunkra kötve. Onnan nem tudjuk levenni, letenni az árok szélére.
Most gonosz leszek, mert rögtön egy gyönyörű számmal indítok, és ha ezt el kezded hallgatni, a zongora szó sajnos szíven üt, és úgy maradsz.
Pechemre csak Te lehetnél marcona ásatásvezető, hozzáértő aknavető, dohos kazamaták talaján kúszó, hozzám vezető, nyavalyatörő úttörő a nyaktörő úton…
Nem volt bekapcsolva a mobilja, rögtön rosszul lettem, a szokásos hányinger kerülgetett, és el kezdtem határozott mozdulatokkal vetkőzni.
Vers, amely magától születik meg