A közelünkben él egy bagoly, éjszakánként lehet hallani, ahogy megkezdi az éjszakai műszakját. Én imádom, férjem viszont nem repes ettől. Hüm…
Szerző: simonmara
Megszülettem, és ez elég ok volt arra, hogy kíváncsi legyek másokra, a világra, mely körül vesz. Ennek a túlfűtött kíváncsiságnak "köszönhetem" az összes kalandomat, melyeket papírra vetettem - mások és jó magam szórakoztatására. Sajnos sok eltűnt valamerre, mint a vadlovak a messzeségbe.
Ebből a részből megtudhatjátok többek között hogy mit éreztem, amikor egészen közel ültem le a szakadékhoz, és szinte majd’ beszippantott…
Őszintén szólva fenntartásaim voltak a Grand Canyonnal szemben, de nem volt igazam. Megérte a gyűrődést, és újból visszamennék, hogy már más szemmel nézzem a fantasztikus, elképesztő tájat. Ebben a blogban még csak az oda vezető utat taglalom.
Hála Istennek, ez volt az utolsó „simítás” a végső sikerhez. Tényleg úgy éreztem néha, hogy sosem fog eljönni ez a pillanat, mert közel másfél éve rendszeresen fogászati témában jártam Budapesten.
Most aztán megtudhatjátok, mit jelent nálam a „jó szoba” fogalma és azt is, hogy melyik hotelből lehet rá csodálkozni gyermeki ártatlansággal Las Vegas fenomenális éjszakai fényeire és vízi parádéjára.
Ez a sorozat kimondottan vizuális embereknek való, akik szeretnek képekben gondolkodni. Laci pld. teljesen alkalmatlan eme sorozat értékelésére.
És ennek a blognak a nagy részét hol írtam meg „természetesen”? Amikor elkezdtem magasröptű gondolataim közlését, még 12000 méter alatt repültünk, és most,
London már nem szolgál meglepetésekkel. Régi ismerősként üdvözöljük egymást, mint akik alaposan kiismerték a másik rigolyáit és jó tulajdonságait…
Mint mindig, most is visszafelé haladunk az időben, amikor még a Las Vegas-i lázas készülődés nyomait fedezhetjük fel az én territoriumomban…
Igazán stílszerű a beköszöntő fotóm, amelyet a legutóbbi USA-ba utazásom „küszöbén” sikerült lencsevégre kapnom (várakozva a felszállásra) a repülőtér belsejéből. Sziasztok! Mostanában egyre lezserebbül