Egy barátomhoz szólok, akinek még csak a nevét sem tudom.
Szerző: simonmara
Megszülettem, és ez elég ok volt arra, hogy kíváncsi legyek másokra, a világra, mely körül vesz. Ennek a túlfűtött kíváncsiságnak "köszönhetem" az összes kalandomat, melyeket papírra vetettem - mások és jó magam szórakoztatására. Sajnos sok eltűnt valamerre, mint a vadlovak a messzeségbe.
Amikor megveszek egy edzőcipőt – sok ismerősömmel ellentétben -, sokáig használom, egészen addig, amíg szó szerint szinte szét nem esik a lábamon. Ezért kell annyira megnézni, mit is húzunk fel pld. futáshoz.
Néha az újítás jól sülhet el, mert az asztalra téve jól néz ki és ráadásul mindenkinek ízlik.
A címlapon bár csipkebogyó lekvárt készítettem, de legalább akkora felhajtás volt a derelye készítésénél is. A minap befutottam Borbás Marcsi konyhájába – a televízió jóvoltából
A jó hétkezdésbe egy kis léleklazítás is beletartozik, amikor pld. utaztok a villamoson a munkába menet, és megnézitek ezt a blogomat is.
Ha tudnátok, mennyire nem szeretem az ehhez hasonló témákat, amelyek a teljes reménytelenségről szólnak.
Már pedig csodák vannak! Még manapság is!
Mitől lehet valaki akkor is energiadús, ha körülötte szinte villámok csapkodnak?
Remélem jól vagytok, már edzettek vagytok a magánzárkába zárt valóságotokban. Néha az ember nem akarja elhinni, hogy milyen hihetetlen filmkockák tanui vagy főszereplői.
Nem kell a meglepetés termék (sem)!
